Ezt a rettenetesen határozott, már-már arrogáns fellépést, alá tudod támasztani objektív információval? Esetleg pár link tanulmányokra, publikációkra? Te esetleg gender szakos vagy ott végeztél? Én nem, és vállalom, hogy nem vagyok a téma szakembere.
Ha egy dolgot megtanultam az életben, akkor az az, hogy az emberek nem egyformák, és nagyon szeretünk kategorizálni. Ez a legtöbb nő azonos séma szerint működik biztosan téves. Egyrészt az előnyös tulajdonságok idővel dominánssá válnak, másrészt ha elvész a sokszínűség, a faj alkalmazkodó képessége csökken, ami a túlélési esélyeket rontja. Szóval a túlzott egyformaság nem jellemző a természetben. Ezért érdemes mérlegre tenni a hagyományos férfi női szerepköröket és motivációkat.
Igen, vannak tendenciák, de hogy ez tanult vagy genetikailag meghatározott viselkedés, illetve ezeknek milyen összetételű keveredése, az erősen kérdéses. Amennyire én tudom, tudományos igényű elfogadott válasz sem nagyon van még erre.
Tegyük fel, hogy behódolási, vagy alárendelődési igény amiről beszélsz létezik. Vajon ez genetikai eredetű, a fajra jellemző viselkedés, vagy a környezet elvárásaira vagy jellemzőire adott válasz? Olyan társadalmakból is van tapasztalatod, ahol a nőket nem alárendelt szerepre nevelik 0 éves koruktól? (Hercegnő várja, hogy megmentsék vs. királyfi leleményesen megküzd mindennel és megmenti.) Itt van pl. ez az írás [1], ami tanulmányokra építve boncolgatja, miért teljesítenek az iskolában nagy átlagban jobban a fiúk.
Szerintem itt egyébként is inkább tiszteletről van szó, az, hogy felnézek a másikra nem feltétlenül jelenti azt, hogy alárendelődöm. Ha nincs amit a másikban tisztelek, nem megy a megbecsülés, nincs a másiknak értéke, és igen az nem tesz jót a kapcsolatnak. Az, hogy az emberek mit tisztelnek a másik emberben, szerintem erősen tanult viselkedés. Gondolom ezt azért, mert szerintem minél "magasabb", elvontabb viselkedésekről van szó, annál elmosódottabban érvényesülnek a genetikailag huzalozott dolgok. És azt sem érdemes elfelejteni, hogy kapcsolatonként különböző, hogy melyik fél miben vállal alárendelt szerepet, sőt adott kapcsolaton belül idővel változhat a felállás. Ez egy dinamikus rendszer.
Szerintem túlélési szempontból az az előnyösebb stratégia, ha mindenkit a képességeinek megfelelően hagyunk érvényesülni, és az, hogy ilyen kevés nő van vezető pozícióban mindenképp vizsgálatra érdemes. Az, hogy ezt kvótákkal szabályozzuk éppen olyan hülyeség, mint az, hogy jól van ez így, mert így szoktuk meg.
1: https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-pedagogiai-szemle/konnyebb-a-lanyoknak…