( asch | 2022. 11. 25., p – 13:27 )

Na jó, muszáj leírnom, mert úgy látom, hogy az alapok hiányoznak: a nők alapvető párkeresési stratégiája az úgynevezett hipergámia, azaz a lehető legjobb elérhető férfira vadásznak. A férfi hagyományos (tehát ösztönös eredetű) feladata pedig a család eltartása és biztonságának megőrzése. És ennek folyománya, hogy ösztönösen a nő elveszíti a vonzalmát a férfi iránt, ha az anyagi lehetőségek szempontjából nincsen magasabban önmagánál. Ebben a leosztásban vagy ki sem alakulnak a stabil párkapcsolatok, vagy nagyon gyorsan szétmennek.

Meg lehet próbálni letagadni ezt a tényt, de elég megnézni néhány erről szóló interjút fiatal lányokkal: egyik sem akar olyan férjet magának, akinek ne lenne magasabb anyagi és társadalmi pozíciója. (Természetesen 1-1 kivétel lehetséges, a túlnyomó többség számít, és egyszerűen fogalmazok.)

Ennek pedig az a folyománya, hogy ha a nők tömegesen magas anyagi és társadalmi státuszba kerülnek, akkor a férfiak egyre nagyobb részének nem fog pár jutni. És persze a nőknek sem jut állandó pár, stabil párkapcsolat. Egyre kevesebb lesz a családban felnövő gyerek és egyre több lesz a frusztrált férfi.

A társadalom stabilitásának feláldozásáért cserébe - ami ugye nem egy nagy ár az egyenlőség oltárán - lesz viszont egy rakás kvóta-vezetőnőnk. Hejjehujja, ha idáig eljutunk, akkor mondhatjuk, hogy eljött végre a kánaán!

Egyszerű mint az 1x1, és sajnos nem lehet a gondolatmenetben hibát találni. (De próbáljátok meg!) Ezek után gondolja át még egyszer mindenki, hogy valóban akar-e több női vezetőt.