Az elmúlástól való félelem könnyen eltüntethető az emberek fejéből. A vallási fanatistává való idomítás is jó eszköz erre, a vallási indíttatásból végzett terrorizmus végrehajtói többnyire nem ateisták, hogy finoman fogalmazzak. A másik megoldás az ateisták, a gnosztikusok, és a várakozók számára is nyitott, én például úgy vagyok vele, hogy halálom után valószínűleg pont olyan szar lesz nekem, mint születésem előtt, így aztán pont ennyire félek az elmúlástól. Semennyire.
Két dologtól félek: Az egyik a haldoklás folyamata, amit szeretnék minél rövidebben, lehetőleg a másodperc tört része alatt letudni amikor majd velem is megesik. A másik pedig az, hogy a halálom rosszul esik majd a szeretteimnek, ezért aztán amikor a gyerekimmel beszélek, akkor a halálról nem mint egy szörnyű dologról, hanem mint az élet részéről beszélek nekik. Amúgy nem vagyok sem vallásos, sem ateista, várakozó vagyok. Ha van Isten, és meg akar érinteni, hajrá, én nem állítom, hogy nem létezik, de én nem ölök energiát abba, hogy keresgessek egy olyat entitást, aki el akar bújni előlem. :-)