Folyton megy a kesergés? Most hogy mondod, örülni kéne neki, hogy maradt egy kis talpalatnyi földünk. Lófaszt. Egy kis emlékezetfrissítése: erdők, vasutak, bányák, folyók meg úgy kb. minden ami egy országot gazdaságilag életben tart, ment a levesbe. Ja, hogy a magyar álláspontot mégcsak meg sem hallgatták? Annak ellenére sem, hogy a kor körülményeihez képest a legalaposabb felmérés és tudományos munka előzte meg. Ja, hogy a mai napig nem ratifikálta egyik nagyhatalom sem? (Franciaország annak számít?) Ja, hogy az OMMonarchiából Ausztriához csatoltak tisztán magyar lakta településeket? (talán jobban is jártak... szegény Sopron). Az utána következő tömeges népirtások, erőszakos lakosságcsere főleg Romániában és Szerbiában kit zavartak? Miről tehetett az a sok szerencsétlen, akik közvetlenül előtte veszítették el a kényszersorozással elvitt férjüket, apjukat, szeretteiket? Akik maradtak, mehettek málenkijre vagy a tömegsírba. Ha tudnád, hogy az iskolaudvaron a gyerekek szeme láttára végezték ki a szüleiket, majd utána őket is csak azért mert magyarok voltak. Nyugodtan letehetjuk ezt a holokauszt mellé nem kicsinyítve annak jelentősségét. Ezek szerint te nem tudod milyen az, ha életed során 5x váltasz állampolgárságot. Vagy milyen az, amikor elmennek a németek és örülsz, hogy életben maradtál, majd nem sokkal később menekülhetsz a szovjetek elől. Ez mind szép és jó, természetesen örülni kellene. Most épp hasonló történik Ukrajnával, csak nem a történelem könyv egy lapja, hanem a valóság. Ők mit keseregnek nemde? Engedjék a dolgokat megtörténni hiszen az sokkal békésebb lenne. Csak úgy megsúgom, hogy az a sztori sem most kezdődött már, mint ahogy a miénk sem. Na és ahogy 56-ban nekünk is beintett a Nyugat, úgy ott is most épp a szennyes lábtörlőnek használják a szerencsétlen átlag ukránt.