( beatnull | 2022. 11. 17., cs – 08:11 )

Mind a kettő arról szól, hogy kontextusba kellene helyezni dolgokat, amitől szeretnek eltekinteni adott esetekben, mert ha nem tennék akkor olyan szélsőséges véleményeket kellene megfogalmazni, mint hogy például az erőszak minden formája tiltott. Elkezdtem egy hosszú kommentet irni az egyéni érzékenységek kezeléséről ami nagyon is jelenlegi probléma, és hogy hogyan adnak el a polgáraiknak a nyugati állami berendezkedések egy spektákulum szintjén lévő gondolatrendszert ami köszönőviszonyban sincs a saját társadalmukkal sem, de aztán elolvastam a nevet: harlequin. A mutatványos szórakoztató, a bohóc aki azzal szórakoztat, hogy szerepet játszik. Pantomimjátéka tökéletesen abszurd formában tárja elénk hogy mi az, ami nincs. Mit is tehetnénk? Nevetünk rajta, mert ha komolyan vennénk azzal elismernénk az ördög lovagjának győzelmét.