20 évvel ezelőtt én is hasonlóan gondoltam. :) Aztán 15 évig volt husky-m.
Szerintem a képen lévő szánhúzók nincsenek kikötve, max a húzószállal össze, ha akarnának összetudnának bújni (nem fognak).
Kétszer építettem neki kutyaólat, mindkettőben csak addig volt, amíg az építés alatt érdekesnek találta, utána egy percet sem. A legnagyobb hóban, esőben mindig a szabad ég alatt aludt, a fedett teraszra is nagyon ritkán ment fel aludni. A bundája nagyon érdekes, különböző rétegekből áll, maximum a felső pár centi ázott át, sosem ért be a víz a bőréhez. Annyira jó hőszigetelő, hogy a hó nem olvadt el rajta (ezért nem is lenne sok értelme, ha összebújnának), reggel egyszer csak felkelt egy hókupac. :) A házba nem akart bemenni, (annak ellenére, hogy sosem volt kizavarva) az ajtó vonalában mindig megállt.
Az étkezése is érdekes volt, kölyökkorától fogva semmilyen tápot, konzervet nem evett meg, inkább éhezett. Enyhén megfőzve különböző csirke alkatrészeket evett (leginkább farhátat). Ha melegfront jött, akkor volt, hogy napokig nem evett (sosem volt sovány, sem kövér). Beteg sem volt, a kötelező oltásokon kívül nem kellett állatorvoshoz vinni. A babusgatás sem volt a kedvence, egy darabig eltűrte, aztán ha elégnek érezte, akkor odébbállt.
Ha hám volt rajta, akkor azonnal húzni akart, az nem érdekelte, hogy póráz vagy szán van-e rajta. :)
A munkakutyák teljesen máshogy "működnek", mint a "háziasított" (agyontenyésztett) társaik. Ezeknél a fajtáknál szerintem ez teljesen normális, az a baj, ha maguktól nem így gondolkodnak.
Amit ezalatt a 15 év alatt megtanultam az az, hogy nem szabad jobban tudni az állat helyett, hogy mi jó neki. Tudja.