Élvezettel olvastam az írásod! Nem csak a kutyák érdekesek, hanem az ember is aki írja blogposztot. Gratulálok a kutyához, szerintem kölcsönösen elégedettek lesztek egymással!
Nem vagyok kutyás, úgyhogy nem sértődtem meg :-) Az állattartási filozófiád tetszik és egyet is értek vele. Pont ezért nincs is állatunk jelenleg. Sehogy nem fér bele az életformámba az eddiginél több felelősség. Pedig egy macska elférne, az jól is érezné magát a környéken szerintem.
A környezetmben azért találkozok kutyákkal és megfigyeltem, hogy a "keverék" kutyák mennyivel jobban viselkednek. Volt egy kifejezetten okos, az is keverék volt. Lehetett beszélni hozzá és látszott rajta, hogy érti. Tudjátok hogy van ez.
A macskákat kedvelem, és nem tudom megérteni, hogy miért vesznek az emberek fajta cicákat, miközben a sima házimacskák tökéletesek, minden féle színben előfordulnak és ingyen vannak. Ha kiskorától kézhez van szoktatva, akkor meg lehet simogatni. Fajta cicából meg eddig olyanokat láttam, hogy tiszta idegbetegek voltak és utálták az embereket. Olyat minek tartani?
Van ismerősöm akinek olyan túltenyésztett kutyája van, ami nyáladzik, hörögve veszi a levegőt és valami mirigyeket időnkéni ki kell tisztítani neki. Kész horror. És utána olvasott előre és neki ez kellett. Fizetett érte. Érthetetlen.
A macskák esetén azt várom már, hogy az evolúciójuk során eljussanak arra a fejlettségi szintre, hogy ne szaladjanak ki az autók elé. Biztos el fog ez is jönni, kivéve, ha az autók idő előtt kihalnak. Ott a dilemma, hogy bent tartsd a macskát, és akkor az ugyanúgy szenvedés neki ahogy a kutyának is, vagy kiengeded és statisztikailag megfelezed-harmadolod az életét. Én kinti macska párti vagyok, inkább legyen rövid az élete mint unalmas.
Ja, és még azt akartam írni a kutyákról és a kutyatartásról, hogy szeretem azért a kutyákat, de annyira nem hogy vágyjak rá, hogy legyen kutyám. Amit viszont ki nem állhatok az az ha a kutya nem tudja hol a helye, el van kanászodva. Vannak ismerőseim akiknek olyan kutyájuk van, hogy folyton útban van, zavarog. A non plus ultra pedig amikor az asztalhoz jön kunyizni, felugrál és nem lehet enni tőle. Kifáraszt, hogy folyton a kutyát kell hessegetni és nem tudom elengedni magam. Nem vagyok tisztaságmániás, de ha rámnyáladzik egy idegen kutya az jóval túl van az ingerküszöbömön. Pláne ha ennék. A gazdájuk meg nem szól rájuk és nem akarja kizárni a kutyát, mert az is ember és társaságra vágyik. Az ilyen emberek eltaszítják maguktól az embereket a kutyájuk által.