( rpsoft | 2022. 10. 22., szo – 13:59 )

De ez szolgáltatja a logika alapköveit, az előfeltételeket, a következtetést, és a köztük lévő kapcsolatot.

Nem. A logika nem erről szól, hanem magáról a következtetésről. Arról, hogy milyen egy nyelv, amin megfogalmazhatunk állításokat (nem természetes nyelv, hanem matematikai), hogy milyen módon lehet valamiről eldönteni, hogy ellentmondásmentes, és milyen következtetési szabályokkal lehet valamilyen állításokból további olyan állításokat levezetni, amit hozzávéve nem lesz ellentmondásos, és aminek az ellenkezőjét hozzávéve ellentmondásos lenne. Semmi köze ahhoz, hogy utána a logika által vizsgált rendszereket mire használod. Olyanra gondolj, mint a geometria Euklidesz-féle axiómarendszere és az abból bizonyítható tételek.

Úgy akarjuk megismerni a világot, h a jelenségek ismétlődését lejegyzzük és ezen jegyzetből erős önkénnyel szabályokat kreálunk

Valóban úgy akarjuk megismerni a világot, hogy feltételezzük, hogy azonos körülmények között ugyanazon jelenségek fognak bekövetkezni. Ez egy feltételezés, de egyáltalán nem önkényes: eddig így volt. Ez nem tautológia, hanem önkonzisztencia. Ha valami működik, használjuk. Csak annak nem hiszem el, hogy hisz benne, és nem csak kötekszik, aki hajlandó feldobni egy nagy követ, és aláállni, vagy kiugrani a Schönherz-koli tetejéről, úgy, hogy szentül hisz benne, hogy ő most nem fog leesni.

A másik az erős önkény: egyáltalán nincs olyan nagy önkény, mert olyan szabályokat kell kreálnunk, ami a lehető legegyszerűbb, abból a szempontból, hogy a rendelkezésre álló matematikai módszerekkel annak minél több következményét képesek legyünk levezetni, és azok ellenőrizhető következmények legyenek. Ez praktikus szempont, nem filozófia, de nem is kell, hogy filozófiai legyen.

a jelenségek nem önmagukban való dolgok, hanemcsak szimbólumai a földi porban valami égi, magasztos és fennkölt ideának

Szerinted igen, szerintem nem. Mivel semmiféle jelét nem tudod felhozni, hogy így van, ez számomra csak alapzaj, ugorjunk.

Amit persze te vitatsz az előzmények alapján, de erre írtam, h -feltehetően- még a saját életedben a jelentőséggel bíró dolgok is olyanok, amik nem logikaiak (nem logikailag meghatározottak) pl. h gondoskodsz az idős szüleidről.

Erre is már válaszoltam, valami nem csak attól lehet logikus, hogy én logikusan levezettem. Persze, hogy logikusan meghatározott, attól teljesen függetlenül, hogy nincs rá szükségem, hogy logikailag végiggondoljam ahhoz, hogy megcsináljam. Az is logikus, hogy levegőt veszek, mégsem kell minden alkalommal végiggondolnom, hogy érdemes-e.

Ad abszurdum lehet azt állítani, h az logikus h a gyerek felnőve gondoskodik a szüleiről - hisz lejegyezhetően így történik általában.

Nem azért logikus, mert lejegyeztük, és így történik. Azért logikus, mert ha feltételezem az evolúciót (nem a kezdetleges formáját, ahogy Darwin leírta, hanem a modernt, pl. ahogy az Önző génben Dawkins ír róla), akkor azzal összhangban van, szépen alátámasztva a világ megérthetőségét.

h a lejegyzett ismétlődések bármikor eltérítődhetnek.

Elvileg igen, a gyakorlatban ez mégsem fordul elő. A kicsit bizonytalan ismeret jobb, mint a semmilyen.

Azért állítjuk-e fel a logikusság kritériumait, mert el akarjuk választani a dolgokat ezen kritériumok mentén?

Nem, azért, mert a gyakorlatban bevált. Amikor alkalmazzuk, akkor nem beszélünk értelmetlen hülyeségeket, ami egyébként elég sok emberrel előfordult már.

Másképp: a világ csak logikus lehet, vagy logikátlan is?

A logika nem a világról szól. A logika egy bevált gondolkodási módszer, ami a fejedben lévő szürke masszát, ami alapvetően gyors, de nem feltétlenül biztos döntések meghozására alakult ki (van kardfogú tigris a bokorban? fussak innen?) mégis arra használd, hogy lassan, de megbízhatóan gondolkozz (következtetéseket vonj le). A világ olyan, amilyennek megtapasztaljuk. Gyakorlatban azt tapasztaljuk, hogy van benne valami következetesség, amit nevezhetünk természeti törvénynek. Ha nem ilyen lenne, akkor lennének korlátai a tudományos megismerésnek. Viszont erős érvek szólnak amellett, hogy egy olyan világban elég nehezen lehetne élet.

Saját. Tapasztalat. A [meg]értéssel az emócionalitás megsemmisül.

És úgy gondolod, hogy az emberek annyira egyformák, hogy amit magadon tapasztalsz, az mindenki másnál is úgy van? Ha ennyire egyformák, akkor miért lehetséges, hogy van, aki szereti a kelkáposztafőzeléket, pedig én hányok tőle?