> Az, ami eddig történni szokott, az a megfigyelés, empirikus tény.
Igen. De ez szolgáltatja a logika alapköveit, az előfeltételeket, a következtetést, és a köztük lévő kapcsolatot. Úgy akarjuk megismerni a világot, h a jelenségek ismétlődését lejegyzzük és ezen jegyzetből erős önkénnyel szabályokat kreálunk, amiket a még le nem jegyzet dolgokra is kiterjesztünk. Ilyen formán az ismétlődések lejegyzése az alapja minden megismerésnek, a logikáénak is.
Amikor arról írtam, h a logikának nincs köze az Igazsághoz, akkor arra gondoltam, h az Igazság nem a jelenségek összessége, mert a jelenségek nem önmagukban való dolgok, hanemcsak szimbólumai a földi porban valami égi, magasztos és fennkölt ideának - és így ezek ismétlődésének lejegyzésével nem juthatunk az Igazság birtokába. Amit persze te vitatsz az előzmények alapján, de erre írtam, h -feltehetően- még a saját életedben a jelentőséggel bíró dolgok is olyanok, amik nem logikaiak (nem logikailag meghatározottak) pl. h gondoskodsz az idős szüleidről. Ad abszurdum lehet azt állítani, h az logikus h a gyerek felnőve gondoskodik a szüleiről - hisz lejegyezhetően így történik általában. Csak ennek az alapindukciója eredendően nem a logikának vagy a lejegyzetteknek való megfelelés, hanem éppen h valami égi, magasztos, fennkölt dolog. Tehát a fontos dolgok [egyébként lehetnek logikusak, csak] nem logikaiak, és azért nem mert az Igazság sem logikai. A logika nem tudja leírni az Igazságot.
És a logikaiság rozoga mivoltát érzékelteti, ami tulajdonképpen az általunk is korábban szóba került tudományos kutatás logikájának problematikájában csúcsosodik ki, h a lejegyzett ismétlődések bármikor eltérítődhetnek. És akkor a jelenség az eddig lejegyzet ismétlődésektől el fog térni - így végső soron logikátlan lesz. Ami felveti a következő kérdést: tulkép általában logikusságról beszélni önmagában érvényesíti-e világban a logikátlanságot? Azért állítjuk-e fel a logikusság kritériumait, mert el akarjuk választani a dolgokat ezen kritériumok mentén? Ugyanis ebből az következik, h a logikátlanságnak érvényes jelenléte van a világban. Másképp: a világ csak logikus lehet, vagy logikátlan is? Ha lehet, akkor az a problematika vetődik fel a lejegyzett ismétlődésktől eltérő jelenség bekövetkeztekor, h egyfelöl a kritériumok szerint elkülöníteni kéne és logikátlannak bélyegezni, másfelöl pedig éppen h a kritériumokat kéne módosítani miatta, hisz megtörtént, lejegyzett - így logikus. Na itt legyen aztán "okostudós" az ember!
> Megfigyelés vagy Evola-idézet?
Saját. Tapasztalat. A [meg]értéssel az emócionalitás megsemmisül. Messzire visz és kissé bonyolult. Neked nem lenne ínnyedre való. Ez már nem a tradició, hanem szolipszizmus, ami azért erősen következik a tradícióból.