Evolához mérhető ideológust, aki a világra akkora hatással lett volna mint ő, a halálát követően én nem nagyon tudnék említeni.
Úgy érted, pár marginális szélsőjobbos csoportra volt ekkora hatással? Mert azért a main stream-ben nem sok hatása van.
Ugyanis Evola arról viszont beszél az interjúban, h soha nem fogadott el olyan ajánlatot, ami bár kedvezményket biztosított volna számára, de gondolkodásában korlátozta volna.
És esetleg ilyen ajánlatok létezésének van valami írásos nyoma? Mert hogy ő mit ajánlott, annak van. És az ellentmondásban van a későbbi szövegeivel. Pl. azt szokták idézni tőle, akik el akarják távolítani a nácizmustól, hogy ő nem volt antiszemita származási alapon, csak a szellemin, tehát, ha valaki zsidó származású, de nem azt a szellemiséget képviseli, azzal nincs baja. Csakhogy a Blut und Geist tervben nem ezt mondta, hanem hogy a származási alapon való diszkrimináción túl kell a szellemi is.
a harc legmagasabb filozófiai és misztikus szintű értékelését
Jó vicc. Ha nem náci irányból nézünk rá a kettőre, akkor az a különbség, hogy a hollywoodi filmekben legalább többnyire a jó győz, Evola pedig az aggresszor győzelmében reménykedett.
Életrajzi adalékként pedig Evola harcolt a I. Világháborúban, a II. Világháborúban egy bombázás következtében megsérült és a továbbiakban tolószékbe kényszerült haláláig.
Volt némi szerepe az általa is terjesztett undormány ideológiának a II. VH kirobbanásában. Kellemetlen lehetett, hogy a fagyi visszanyalt. (Az már csak a jelentéktelenségének szólt, hogy nem fogták perbe az uszításáért, mint a nálánál sikeresebb náci hergelőket. Lehetett volna egy randija John C. Woods-szal, mint Streichernek, ha sikerül elindítania a Blut und Geist-et.)
Marhaság! A logika csak az eddig lejegyzett ismétlődéseknek történő megfelelést verifikálja - de ezt már írtam korábban.
Itt keversz dolgokat. Az, hogy ha valaminek az igazságtartalmáról akarunk megtudni valamit, akkor bizonyítékokat keresünk rá nem logika. Kell hozzá logika, de a lényege nem az, hanem a józan paraszti ész. Ha tudni akarom, hogy valami igaz-e, akkor egyszerű esetekben, ellenőrzött körülmények között kipróbálom. Ettől még nem fogom biztosan tudni, hogy igaz-e, tehát nem bizonyítom be. De megtudhatom, ha nem igaz. Ha valami nem képes mondani valamit, ami ellenőrizhető, akkor az valószínűleg irreleváns ("not even wrong" - még helytelennek is gyenge).
Azt nevezzük logikusnak ami úgy történik, ahogy eddig történni szokott.
Nem. Ennek a logika-dolognak olvass utána. Logikusnak azt nevezzük, ami a logika következtetési szabályai szerint levezethető. Az, ami eddig történni szokott, az a megfigyelés, empirikus tény.
Na most mi van akkor, h egyszer mégis másképp történik? Akkor onnatól az is logikus lesz?
Onnantól az is egy megfigyelt tény lesz, amit egy jobb modellben le kell írni. Vagy, ha nem fordul elő túl gyakran, akkor a modell ismert hibája, ami a gyakorlat szempontjából nem fontos, de tudnunk kell róla.
Tisztázandó, h az "evolúciós alapon" itt a logika szinonímájaként van szerepeltetve általad?
Hogy mi? Hogy lenne az evolúció a logika szinonimája? Logikához annyi köze van, hogy logikusan következik az evolúció-elméletből. Dawkins-nál van róla szó, a "kin selection" témában a Selfish gene-ben.
Mert h én azt állítottam, h az lenne szégyenletes h a szüleidről való gondoskodásod logikailag indokolnád - mert h az életben valóban fontos dolgokat a logika messze nem érinti.
Egyrészt, a logikával nem indokolom, mert nem kell indokolnom, természetes. De ha meg is akarom érteni, hogy miért természetes nekem, vagy pláne, ha meg akarom érteni azt, hogy miért természetes ez mondjuk egy maffiózónak is, akit egyébként egyáltalán nem tartok rendes embernek, ahhoz már kelleni fog logika. A logika mindent érint, amiről értelmesen gondolkozni akarsz. Az, hogy valamit a logika "nem érint", csak annyit jelent, hogy arról nem akarsz gondolkozni, megelégedsz ösztönökkel vagy valami ködös lózunggal.
Persze az is kéréds, h valóban érted-e valaminek az eredetét vagy csak gondolod h érted, és valójában meg nem!
Egyrészt, legalább igyekszem megérteni. Ehhez legalábbis valami olyanra bazírozom a megértésemet, aminek vannak kvantitatív, ellenőrzött következményei.
Az [meg]értés megváltoztatja a viszonyulást általánosan.
Vagy igen, vagy nem. Jól hangzó kijelentés, de nem tudom, miből következik és miért lenne igaz. Megfigyelés vagy Evola-idézet?