A Snapot a sima Ubuntun is ki tudod kapcsolni, vagy tudsz telepíteni valami másik 22.04 LTS kiadást, tényleg akármelyik másikat is választhatod, Xubuntu, Lubuntu, Kubuntu vagy amit akarsz. Ez a Snap csak a fő, Gnome-kiadásban van, meg talán a Server kiadásban, ha jól rémlik. Nekem igazából még azzal se lenne bajom, hogy engedélyezve van a Snap, meg aki akarja, opcionálisan használná azokra a csomagokra, amiket nem talál meg a rendes tárolókban, vagy csak túl régi verzióban. A gáz az, hogy mindenkire ráerőltetik, a rendszer mindent Snapból akar telepíteni, akkor is, mikor a tárolókban ott van rá a sokkal optimálisabb natív csomag (Firefox, Gnome Calculator, stb.).
Valahogy ezekből az univerzális csomagformátumokból túl nagy hisztéria lett, hájpolásból néhányan túltolják, minden legyen Snap meg Flatpak, akkor is, ha semmi értelme nincs, mert most ez a menő. Ugyanígy sokan fetisizálják az ezeket használó immutable disztrókat, legújabb SteamOS, Fedora Silverblue, Kinoite, stb.. SteamOS-nél még érthető is, mert az nem egy desktop OS-nek van szánva, hanem egy játékkonzolra firmware-nek, és az Arch rollingságát ellensúlyozzák vele, hogy a laikusok felé a támogatás könnyebb legyen. Egy daily driver asztali rendszeren, ahol az ember mindenfélét telepít rendszeresen, viszont hulla felesleges ezt mutatványozásból erőltetni, csak a szívás van vele.
Pedig ezeknek az univerzális formátumoknak megvan a hasznossága, ha valaki arra használja őket, amire valók. Pl. ha nincs bent valami a tárolókban, és valaki gyenge gépen nem akar órákat forráskódból pörgettyűzni, vagy nem talál hozzá külső tárolót (PPA vagy hasonló), akkor is tudja futtatni az adott szoftvert. Vagy csak ki akarja próbálni, és nem akarja, hogy egy kiló függőség települjön, amit majd el kell távolítani, és maga után hagyhat az egész egy csomó szutykot. Vagy pl. kétféle verziót is a gépen akar tartani egy adott alkalmazásból, pl. egy videóvágó szoftvernél, a régi verzió stabilabb, az új verzióban viszont új feature-ök vannak és használná mindkettőt. Vagy mondjuk van egy fejlesztő, aki most fejleszt először Linuxra és még nem ismeri az egyes disztrók csomagolási rendszerét, külső tárolók lehetőségét, stb., az egy univerzális módszerrel könnyen tudja terjeszteni a szoftverét, míg bele nem jön a linuxozásba. Ennek hiányában eddig egy git repóba tudta kitolni, és a kezdőbb userek meg nem mind tudják, hogy azt klónozni kell meg mit kell még vele csinálni, hogy telepítsék. Vagy megint egy másfajta előny a fizetős szoftvereknél van. Flatpaknál már megoldható, hogy fizetős alkalmazást is terjesszenek, mert beépítették a donation/fizetések kezelését, ez lehet motivál egyes fejlesztőket, hogy a fizetős szoftvereiket Linuxra is kihozzák, mert jelen tudnak lenni egyfajta Store-szerűségben, megnövelve a potenciális fizetős ügyfelek számát, ezt eddig hagyományos csomagokkal nem nagyon tudták kivitelezni.