Előbb nyugodj le a bús büdös picsába. Hagyjuk a trágárságot, nem szeretem. Ha nem értesz egyet, kulturáltan írj.
Kell központozás, de nem olyan mértékig, ahogy magyar tanárnénik komolyan veszik magukat. Vagyis kell olyan mértékig is, aki író, korrektor, lektor, szedő, nyelvész, stb. lesz, de az úgyis megtanulja ezeket részletesen később, mikor erre a szakterületre készül fel, és nem a közoktatásban fog ennek a részleteibe belemélyülni. Meg természetesen nem azt mondom, hogy ne tanítsanak semmit, de a központozás helyett értelmesebb lenne inkább fogalmazási technikákat, meg értő olvasást tanítani, mert addig mit fetrengünk az itt a vesszőn, ott a kettősponton, ha a gyerek azt se érti, amit olvas, meg kifejezni se tudja magát.
Tényleg elég sok fiatalt látok, aki diszlexiás szinten van, nem érti mit olvas, csak annyit ért belőle, hogy bla-bla, möhh-möhh, van erre a francnak ideje, átugrom, bla-bla. Meg ha van valami nem értett kifejezés, akkor azon teljesen meghasonul, nem tud utánanézni, utánakérdezni. Ezt a fajta élhetetlen fogyatékosságot fontosabb lenne kinevelni, mint a központozást és a helyesírási szabályok részleteit barmolni, évekig, orrvérzésig.
Épp így kell számolást is tanítani természetesen. Csak nem papíron, ilyen hosszas-unalmas, sokjegyű osztásokat, szorzásokat, hanem engedni számológépet használni, meg életszerűbb matekpéldákat venni inkább. Én még az a régi korosztály vagyok, akit ezzel a régi, papíron számolunk módszerrel tanítottak, órákon, hónapokon át hosszú összeadások, sokjegyű szorzások, osztások, nem lehetett számológépet használni. Az ötös mindig megvolt belőle, de utáltam, hosszú volt, unalmas, monoton, az egész csak arra ment ki, hogy a sokadik sok soros példánál hibázzál előbb-utóbb, elfelejtsél egy helyiértékre átvinni maradékot, vagy begolyózzál, stb., és mint kiderült szükség sem volt rá azóta sem, azt az egy esetet leszámítva, amit említettem, akkor is indokolatlanul ragaszkodtak hozzá. Pedig nemrég még érdekességből a logarlécet és az abakuszt is megtanultam netről, csak olyan poén jelleggel, mert sose használtam őket, hát haszna azoknak sincs már sok. Hála istennek a függvénytáblákat már csak megmutatták, de nem erőltették a középiskolában, ott már lehetett számológépet használni, addigra legalább eddig fel tudott zárkózni az oktatás.
Persze ilyen hülyeség egyébként most is van, amerikai videókon pl. mutatják, hogy sok amerikai iskola csak bizonyos típusú TI számológép-modelleket enged használni (erre mesterségesen igényt generálnak, és ezek a modellek emiatt jó drágák is, újonnan 100 dollár felett) mást nem, olyan címszóval, hogy az nem kompatibilis a tananyaggal, vagy csalásra-visszaélésre ad lehetőséget. Az teljesen mindegy, ha egy 5-10 dolláros Sharp, Casio, Citizen, Sencore, noname, vagy egy azoknál drágább, de még mindig olcsóbb HP, vagy nem jóváhagyott TI, stb. számológép is tudná ugyanazt, de mivel nem ugyanaz a TI modell (ami tradicionálisan korrumpálja az ottani közoktatást), azokkal nem ROM kompatibilis, műveletek kijelzése nem olyan, ezért ki van tiltva, mert csak. Agyrém, és még büszkék is rá, hogy náluk milyen színvonalas az oktatás, meg mennyire szabványosítva van. Ugyanez az eset a Chromebookokkal, sok iskolában megvetetik, mert az van engedélyezve, Win, Linux, Mac laptop, androidos tábla, stb. hiába lenne otthon máris, az nem jó, mert akkor azon játszik a gyerek, nem figyel órán, nem hagyják jóvá. Csak a tré Chromebook, mert a Google elintézte. Kivéve ha számolni kell, mert akkor megint jön az, hogy TI, TI, TI.