Én nem tudom h épeszű emberek mire használják - bocs, ez nem érv, h itt megszavazzák, h kell használni - , én a "tökéletesen egyforma" szóösszetételt használtam egyébként. Erről Bozonról fogalmam sincs, de biztos h semmit nem cáfol abból amit írtam: Ha lenne két tökéletesen egyforma dolog akkor az egy dolog lenne. Ha meg nem tökéletesen egyformák akkor csak valamilyen absztrakción keresztül lehet egyformának tekinteni őket. Az előbbi paradoxon, utóbbi csalás.
Szerintem nagyjából leírtam, hogy mire használják. De meg kell nézni az értelmező szótárban. Te lehet, hogy arra használod, hogy tökéletesen egyforma, de ilyen a filozófián kívül extrém ritkán van. A tudományban tudják, hogy minden modell, az egyforma szó azt jelenti, hogy a vizsgált jelenségeket tekintve nem megkülönböztethető. Ez valószínűleg nagyjából a hétköznapi jelentés (ott is olyat értünk rajta, hogy vagy nem megkülönböztethető, vagy nincs értelme megkülönböztetni, ha két gyerek között kell pl. két almát elosztani, akkor az egyforma jelentése az, hogy szemre egyforma nagy, hasonlóan tér el a gömbtől, és hasonlóan érett: nem fognak rajta összeveszni).
A bozonok olyan részecskék, amiket - a szokásos modellezés keretén belül - szimmetrikus hullámfüggvénnyel írhatunk le. Ennek olyan következménye vannak pl. hogy a modell (kvantummechanika) érvényességén belül teljesen egyformák, semmilyen módon nem lehet köztük különbséget tenni, nincs is értelme annak, hogy az egyik pl. He-4 atom itt van, a másik ott, mert elvész az a tulajdonság, hogy melyik melyik (akkor is, ha a folyamat elején két, teljesen elkülönült, máshonnan érkező He-4 atomról van szó). Nagyon furcsa jelenségnek tűnik, de nagyon nagy pontosságú mérésekkel ellenőrizhető. Ha valami közel van egy "ideálishoz", hát ez igen.
Én nem gondolom az absztrakcióra képesek lennének az állatok!
Pedig nagyon meglepő lenne, ha ez egy 0-1 változó lenne, az állatok absztrakciós képessége 0, az emberé 1, nincs közte semmi. Nézd meg, hogy pl. a szerszámhasználat nem ilyen (egy állat sem képes számológépet készíteni, de már egy pinty is képes keresni egy faágacskát, és kipiszkálni vele a rovarokat a fa odvából, de egy majom sokkal tovább megy), a kommunikáció sem ilyen (egy állat sem képes egymásnak elmagyarázni a másodfokú egyenlet megoldóképletét, de azért egy madárdal vagy a méhek tánca elég komplex). A pásztorkutya is tud valami absztrakciót, mert ha hozol egy még soha nem látott birkát, azt elkezdi terelni, a kispolszkit meg nem.
azért létrontó mert nem Igaz és nem Valódi. Nem a tradícióra utal vissza. Bárminek csak annyiban van érvénye, amennyiben az visszautal a tradícióra.
Jó, de melyik tradícióra utaljon vissza? Mivel lesz egyik nép pl. eredetlegendája igazabb a másiknál, ha nincs hozzá semmi tapasztalati kapcsolat? Másrészt ezt az állítást miből szűröd le? Az egész ismeretelméleti izével belátod, hogy semmit sem lehet biztosan tudni, mert csak véges sokszor tudod a valósággal összevetni. Akkor ezt honnan lehet biztosan tudni? Logikából nem, akkor valamilyen feltételes (ha...akkor) állítás lenne, empirikusan nem, mert azt nem fogadod el. Mi maradt? Az a tautológia, hogy a tradíció a fasza, mert az a tradíció, hogy úgy gondoljuk, hogy a tradíció fasza?
Abban egyetértünk, hogy a nyelv absztrakció. De hogy a művészet ne lenne az, abban már nem. Egy festmény, vagy egy szobor is megragad lényeges elemeket, és elhanyagol lényegteleneket (pl. nem szoborják meg a belső szerveket, ott homogén bronz). Az ikonfestészetnek szimbolikája van. A portréfestészetben sem a saját könyvtára konkrét könyveit festették oda egy-egy amszterdami kereskedő mögé, hanem a könyvek festésével azt üzenték, hogy művelt, tud olvasni. Nem arról van szó, hogy kevésbé absztrakt, mint a nyelvi megfogalmazás, hanem hogy mást ad át. Lehet, hogy nehéz szavakkal leírni egy festmény látványát, de attól még ez nem azt jelenti, hogy teljesebb leírás. A legtökéletesebb csendélet sem adja át a tálban lévő eper ízét.
Őszintén szólva, engem ez az absztrakciótól független, át nem adható ősigazság, és az absztrakció káros volta kicsit kezd arra emlékeztetni, mint amikor a Nyolcadik utas: a halálban Ash kifejti, hogy milyen hátrány az emberben a tudat. Mert a lény sokkal hatékonyabban éri el a célját, a terjedést. Aztán a végén mégis Ripley győzi le a dögöt.