te nem tudsz mondani még kettő tökéletesen egyforma dolgot sem.\
Pár gramm anyagban 10^23 nagyságrendű atom van, elemi anyag esetén ezek tök egyformák.
Mert ha még minden tulajdonságuk ugyanolyan is azoknak a dolgoknak, akkor pl. a poziciójuk más.
Ezzel csak átdefiniálod az "egyforma" szót, hogy valami olyat jelentsen, amire senki épeszű ember nem használná. A filozófiában okkal csinálnak ilyet, bemutatni, hogy tökéletesen tiszta logikával mennyire nem lehet semmit sem mondani a valóságról. Erre mondtam, hogy lerágott csont, ezt már megcsinálta előttünk Platóntól Popperig nagyon sok ember, nekünk már nem ezt kell rágni, hanem továbbmenni, és valami újat csinálni. Pl. felfogni, hogy ha értelmesen akarunk tudományról beszélni, akkor olyanokat kell leírnunk, hogy mi a valóság egy matematikai modellje. Most már tudjuk, hogy ez teljes általánosságban, tökéletes logikával, nulla bizonytalansággal nem lehetséges. Okés, lehet továbbhaladni. Egy modellben két dolog nem akkor egyforma, ha a pozíciója, neve, apjafasza is azonos, hanem akkor, ha a végeredmény szempontjából egyformák. Pl. molekulafizikában két elektron olyan kurvára egyforma, hogy még Fermi-sztatisztikának is tesz eleget.
ismeretelméletileg bizonyítást nyert h a számok - szigorúan nézve - érvényesen nem léteznek a világban minthogy minden entitás egyedi.
Egyrészt, ha feltételezni akarod a Platón-féle idea-világot, akkor abban simán létezhetnek. Hoppá, ez az állítás is bizonytalan, ha a valóságra akarod vonatkoztatni. Az már más kérdés, hogy a tudományban a számokat nem kell valami önmagában létező dolognak tekinteni. A szám absztrakció, eszköz a matematika modellalkotásra. Viszont a valóságban létezik olyan, hogy két alma. Nem azt mondtam, hogy két teljesen egyforma alma, de alma. Ha valami úgy néz ki, mint egy alma, olyan az íze, mint egy almának, akkor az alma. Nem egyforma, elegendően hasonló. Eddig annak, aki almát akart venni, ez megengedhető absztrakció volt. Annyira nem az iskola tanít erre az absztrakcióra, hogy még az állatvilágban is van, ami tud számolni (nem nagy számokkal, de tudja, pl. hogy a vadászlesben még maradt-e ember, ha három ment be, és aztán kettő kijött, és hazament).
Igazából a te tudomány barátod nem létezik, az egész egy vicc, skicc, nyomorult groteszk valami, amit létezőnek hazudnak. A valósághoz köze nincsen!
Biztos lehet a létezésre is hozni valami olyan definíciót, hogy egy szép logikai rendszer lesz, egész délutános szócsépléssel, ami szerint nem létezik. A valóságban viszont létezik, és van köze a valósághoz (mármint megint, a valóságot is lehet úgy definiálni, hogy a képzeletbeli barátod idea-világa, meg úgy, hogy az, amit empirikusan tapasztalunk, én most az utóbbit használom), és köze is van a valósághoz: leírja, hogy a feldobott kő visszaesik, ha nem hiszed, hogy ez a valóság része, állj alá. (Nyilván ki lehet megint dumálni, hogy rosszul írja le, és az idea-világban nem is esik le, csak az, hogy mégis fáj a fejed, az idea világ hibás leképződése. Ez mind szép, csak ha mi úgyis a jelenségek világát tapasztaljuk meg, és azt le tudjuk írni, akkor az idea-világgal minek baszódni. Az idea-világnak akkor lesz értelme, ha a) megtapasztaljuk, vagy b) azzal együtt egyszerűbben tudjuk leírni a jelenségeket. Egyelőre nem az a helyzet.)