( BehringerZoltan | 2022. 10. 02., v – 23:23 )

> Okés, csak az a baj vele, hogy eddig még senki sem tudott semmit mondani, hogy miért pont az ő képzeletbeli barátja az, ami tényleg létezik.

>  A szigorúbb, logikus gondolkozást a tévedés esélyének a csökkentésére találták ki. 

Remek, akkor gondolgodjunk szigorúan! Kérdés jobb egy "képzeletben létező" barát mint egy nem létező? 

A kellő szigorúsággal megvizsgálandó az a kérdés, h mi végre léteznek a számok!? Tudsz-e mondani 2 azaz kettő tökéletesen egyforma dolgot? És lásd milyen nagyvonalú voltam nem trilliárdos nagyságrendre kérek példát, hanem csak kettőre! Nem is voltam még olyan szigorú, ugye? Na most - csak h segítsek neked, de magammal is kiválóan el tudok beszélgetni úgy hogy ne vedd személyeskedésnek - te nem tudsz mondani még kettő tökéletesen egyforma dolgot sem. Mert ha még minden tulajdonságuk ugyanolyan is azoknak a dolgoknak, akkor pl. a poziciójuk más. De valójában nem ez az igazi oka annak, h nem tudsz ilyet mondani, hanem az mélyebb értelmű: azért nem létezhet két tökéletesen egyforma dolog, mert az  - paradoxonként mondom -  tulajdonképpen egy dolog lenne.  Tehát ilyen formán ismeretelméletileg bizonyítást nyert h a számok - szigorúan nézve - érvényesen nem léteznek a világban minthogy minden entitás egyedi. 
A korábbiakban kitárgyalásra került az absztrakció, és az absztrakt gondolkodás, amivel a tudományt hirdető iskolai oktatás preparálja a gyerekeink agyát, és aminek önkényes jellegét é megengedhetetlenségét nem győztem eléggé hangsúlyozni. Pontosan ez az önkényes és megengedhetetlen absztrakció fossa a világra a számokat - amik ugye szigorúan nézve bizony nem léteznének.  És ez rámutat arra is, hogy az absztrakció a tudományt rekurzívan szövi át. Nem csak egy-egy tétele kapcsánjelenik meg, hanem már annak premisszáiban is jelen van - minthogy a tudomány alapja a számok világa (és nem a valóság).