( uid_6201 | 2022. 10. 01., szo – 22:54 )

Ehhez még egy kis csavarás: sok embertársunk élete leegyszerűsítve
   1. gyárban felügyel valami gépet, netán egyéb betanítható ökölszabály-munkafolyamatot végez
   2. bevásárlókocsiba 1 db százas
   3. bankkártya lecsippantás, figyelve ha nem lenne elég akkor a boltban hitelkártyát kell igényelnie
   4. TV, szappanopera, alvás
És kb. ez ismétlődik. Számítás terén gyakorlatilag összeadás, kivonás és kevéske szorzás. Zéró közeli olvasás, gyakorlatilag zéró írás. És szépen boldogul a társadalmunkban, mert a társadalom hálója megtartja.
KRESZ vizsga és hasonló az magaslabda, de elég egyszer valahogy letudni, egy életre szól. Mi lenne, ha ezt is 5 évente kellene letenni, ahogy több informatikai szakpapírt?

Ha bármi elromlik vagy átalakításra vár, akkor sem derül ki, hogy funkcionális analfabéta, mert csak annyit kell tennie, hogy hívjon egy szakit és a végén fizessen.
És így butul el a társadalmunk. Legalábbis kontrasztos a nagypapáék parasztudvarához képest, ahol a lópatkolást ugyan a falu kovácsa csinálta (körömvágással együtt), de amit csak lehetett, azt otthon a nagypapa megpróbálta közelítőleg kiszámolni, majd "kifaragta keményfából".

És hogy kell-e a mai társadalmi hálóhoz bármi? Sok ember számára valójában elég lenne 4 (!) osztályos általános iskola tananyaga (de nem kegyelem 2-essel átrugdosva), a társadalmi háló innentől megtartja.
Viszont vannak sokan, akinek több jut az élettől, alkotni akarnak. Ezeknek az embereknek sokkal több kell. Ezekből lesz egy-egy szakterület megoldóembere, profi szakembere. Matematika az nem lexika, hanem példákon keresztül logika felépítése. Egyik példa a többszámjegyes osztás.