Látom, sikerült megragadnod egy apró részletet.
Nézzük pl. a nyomdászjelvényeket. Gyönyörűeket alkottak, főleg a XVI–XVII. században hihetetlen részletes illusztrációk voltak. Mégis azt gondolom, hogy a mobiloktól függetlenül ma egy könyvborítóra rápillantva a kiadó logójára, célszerűbbek, mintha azt kéne kisilabizálnom, hogy a leveles faágak közé rajzolt szalagon pontosan milyen latin nyelvű felirat van. (Na jó, Aldusé bármikor felismerhető laikus számára is.)
Az MNB logója szerintem is túlstilizált volt, de értem a mögöttes szándékot. A mostanit is értem, viszont ha bárki ránéz, a szöveg elolvasása nélkül pont olyannak látja, mint bármilyen más hasonlót. Egy firka körül szöveg egy gyűrűben. A logónak nem képzőművészeti műremeknek kell lennie (nem véletlenül tartozik a terület az iparművészethez), hanem könnyen felismerhetőnek, egyértelműnek. A pálcikás az volt, a mostani nem.