( rpsoft | 2022. 09. 29., cs – 09:55 )

Támogatja a rosseb! Max használom kényszerből! Sőt igyekszem arra használni h ellen szóljak! Pl azzal  h rámutatok ez a felvetésed pont olyan demagóg, mint amikor azzal vádolják az EU-ellenes képviselőket, h de hát onnan kapják a fizetésüket! 

Pedig abban is van igazság. Az ilyen "belülről bomlasztom" címkével ellátott megalkuvásokat már láttuk a Kádár-rendszerben, amikor szépen beléptek a pártba olyan emberek, akik elvileg ellene voltak, aztán szépen beleszürkültek, kis pártüdülő, kis kedvezmény itt-ott, előléptetés, ...

És még mikor [is]?

Tulajdonképpen folyamatosan. Az élet egy állandó problémamegoldás, még szerencse, hogy van egy problémamegoldásra specializálódott szervünk, az agy.

Már többször leírtam itt, biztos unják már: fejlődés abszolút értelemben nem létezik, nem létezhet, nem is képzelhető el.

Nem egészen világos, hogy miért nem. Ha a kezdet lenne a teljesség (ezen valami mechanisztikus determinizmust értesz? a világ nem olyan), akkor változás sem lenne. Ha van változás, akkor meg miért ne lenne fejlődés? Fejlődés az olyan változás, ami jó nekünk.

Ugye én csak annyit írtam, hogy a tudományos módszer - már általunk is tisztázott - önkényessége állandó attribútuma legyen téziseinek!

Egyrészt nem azt írtad, hanem azt, hogy pimaszságnak tartod, ha meg akarják magyarázni az élet eredetét (miközben a lényeget tekintve már megtették). Másrészt azt mondod, hogy a tudományos módszer önkényes és a megállapításai alkalmatlanok a valóság/igazság leírására, ami egyszerűen nem igaz. Amilyen érveket felhozol (ezer éves, dögunalomig rágott filozófiai érveléseket) azok valamilyen fajta igazságra érvényesek (valamiféle abszolút biztos tudást követelsz, tökéletes logikai bizonyosságot, miközben a matematikai logikát tanulmányozva lehetne tudni, hogy egyrészt a logikai állítások ha...akkor jellegűek (egy axiómarendszeren belül tudsz bizonyítani), másrészt a valamira használható axiómarendszerek nem teljesek, és még az ellentmondásmentességük sem bizonyítható). Ha el tudod fogadni, hogy a valóságra vonatkozó tudásunk sosem abszolút biztos, csak nagyon meggyőző, akkor az állításaid úgy ahogy vannak a porba hullanak. Ezzel ez az ismeretelméleti vonal, Platóntól Popperig végre elért egy konklúziót. Ideje továbblépni, elfogadni, hogy a világ sosem lesz mentes valamiféle bizonytalanságtól, és csinálni valami hasznosat. (Pl. leírni ezt a kis mértékben bizonytalan világot a lehető legkevésbé bizonytalan módon: lehet, hogy logikailag nem lesz az egész bizonyítható, de ellentmondásmentes lehet, és amíg nem kerül a kísérletekkel ellentmondásba, addig önkonzisztens).

Ami fejlődik, az a létrontás, a hagyomány örök.

Miféle hagyomány örök? Amikor véges ideje léteznek a civilizációk, amiknek hagyományai lehetnének. Ilyen szép mondatok vannak benne: Amennyiben ​a tradíció az eredetről és a kezdetről szóló feltétlen bizonyosságot jelentő tudás, valamint ennek fenntartottsága a világban folyamatos átadással, annyiban a világot a tradicionalitás élteti: a tradíció a világ Fénye. Na, ez pont egy szép ha...akkor típ. állítás, aminek a feltételezése nem igaz: a tradíció szinte semmit sem tud az eredetről és a kezdetről, már csak azért sem, mert különböző tradícióknak teljesen különböző eredetmítoszok a részei. A tradíció az, hogy amikor nem tudod, hogy valamit miért csinálsz, akkor azért csinálod, mert tavaly is azt csináltad.

Te azt gondolod h a világ jelenségei önmagukban vizsgálandók. Miközben a jelenségek nem önmagukban léteznek, hanem szimbólumai valami náluk magasztosabb ideának.

Valóban azt gondolom, hogy a jelenségek önmagukban vizsgálandók. Platón szerint lehet, hogy a jelenségek valamilyen ideálok leképződései, de akkor majd azokat absztraháljuk. Ugyanakkor Platónnak ez az elmélete igen gyenge lábakon áll: sem logikailag nem bizonyította, sem empirikus jelek nem mutatnak rá.

Ugyanis Popper (korábban linkelve) a tudományos kutatáshoz (elsődlegesen) szükséges intuíciót, isteni szikrát nem tudja a logika körébe vonni, ezzel a tudományos kutatás logikájának integritása sérül.

Miért sérülne? Mi van, ha másnak sikerül bevonnia az intuíciót a tudomány kereteibe (pl. feltételezi, hogy az agy különböző területekre vonatkozó tudás-részleteink között folyamatosan keresi a hasonlóságokat, és amikor talál egyet, az az intuíció)? Ráadásul miért kellene magának a módszernek logikainak lenni, ahogy intuíciót szerzünk. Az eredmény szempontjából teljesen lényegtelen, honnan szereztük a hipotéziseinket. A lényeg abban van, ahogyan megvizsgáljuk, hogy jól modellezik-e a valóságot.

A tudomány valójában nem leírja a világot, hanem megpróbálja felfalni azt.

Milyen értelemben lesz a világ kevesebb? Mi fogy el attól, hogy valamit leírunk? Maximum a babonák, mítoszok hihetősége csökken, de még maguk a babonák és a mítoszok is megmaradnak, továbbra is olvashatók irodalomként, sőt, bárki dönthet úgy, hogy nem akarja tudni a tudomány eredményeit, attól legfeljebb a saját képességei csökkennek, nem lesz képes olyan dolgokra, amire azok igen, akik használják ezeket az eredményeket.