( BehringerZoltan | 2022. 09. 29., cs – 03:37 )

> Te is csak beszélsz ellene, de aztán mégis támogatod

Támogatja a rosseb! Max használom kényszerből! Sőt igyekszem arra használni h ellen szóljak! Pl azzal  h rámutatok ez a felvetésed pont olyan demagóg, mint amikor azzal vádolják az EU-ellenes képviselőket, h de hát onnan kapják a fizetésüket! 

>  fejlődés során is beleütközünk problémákba

És még mikor [is]? Már többször leírtam itt, biztos unják már: fejlődés abszolút értelemben nem létezik, nem létezhet, nem is képzelhető el. A kezdet a teljesség ami meghaladhatatlan/fejlődhetetlen. Változás történik, de ea változás fejlődésként való értékelése úgyan úgy önkényes, mint az absztrakció. Tulajdonképpen visszatérünk oda, h az iskolában/egyetemen belédnevelt, a természetes gondolkodást kisiklató, absztrakt szemlélet korlátait kéne lebontanom, de ehhez csak ezen szemlélet eszköztárát használhatnám - ami hát olyan fából vaskarika, mint a demokrácia hibáit demokratikus úton kijavítani - hogy ismét politikai hasonlattal éljek! Pardon!

> Miért nem az a pimaszság, ha valaki megmondja, hogy mit kutassanak, és mit nem?

Ugye én csak annyit írtam, hogy a tudományos módszer - már általunk is tisztázott - önkényessége állandó attribútuma legyen téziseinek! Igen domináns módon erre mindunatalan és visszatérően mutassanak rá, ezt tanítsák az iskolában - és az sem lenne baj, ha minden nap bemondanák a tv-ben a déli harangszót követően: a tudomány képviselője önkényesen tekintett el bizonyos tulajdonságoktól igy megállapításai alkalmatlanok a valóság/igazság leírására.  

> mi az, hogy létrontás?

Röviden és tömören pontosan az amit te - és általaban az emberek is - fejlődésnek tekintenek. Ami fejlődik az a létrontás, a hagyomány örök.
Te azt gondolod h a világ jelenségei önmagukban vizsgálandók. Miközben a jelenségek nem önmagukban léteznek, hanem szimbólumai valami náluk magasztosabb ideának. Minden jelenség csak leképződés, ami változást indukál az anyagban - és ez az anyagban történő változás vontható a tudomány értelmezési körébe terhelve a már említett absztrakcióval. Ez tulajdonképpen még a tudományos logika magyarázatában is definiálásra kerül. Ugyanis Popper (korábban linkelve) a tudományos kutatáshoz (elsődlegesen) szükséges intuíciót, isteni szikrát nem tudja a logika körébe vonni, ezzel a tudományos kutatás logikájának integritása sérül. Az első mozgató a tudomány értelmezési tartományán kívülről érkezik. Azt állítja h 1) nem kell és 2) nem lehet logikailag elemezni. Hát hiszen épp ez az: hogy nem lehet, miközben _szükségeltetne_ logikailag elemezni - mán ha a tudományos kutatás logikáját akarja definiálni! Valójában másról van szó! Arról h a hierarchia nyilvánul meg amikor nem tudja a tudomány logikája alá vonni az intuíciót. Ahogy az ideák magasabb rendűek a jelenségeknél, úgy magasabb rendűbb az intuíció a tudományos logikánál. A tudomány valójában nem leírja a világot, hanem megpróbálja felfalni azt. A tudomány tápláléka a nem-tudomány, ami ősibb, eredetibb, igazabb, valódibb, mint a tudomány. Így lesz lét- és gyomorrontó a tudomány.