Én azt nem értettem soha (a 80-as évek végén, 10 évesen, Turbo Pascal-lal kezdőként), hogy miért kellettek a GC-s környezetek egyáltalán. Kényelemből és hozzá nem értésből szerintem. Nagyon gyorsan lehetett bennük nagyon szar minőségű kódot/végeredményt írni. Az ilyen rendszerekben mindig több a végén a hiba, az erőforrás igény és kisebb a teljesítmény.
Aztán megint feltalátuk a Commodore korszakot idéző interpretált BASIC-like (PHP, JS, Python, stb.) nyelveket, amik ráadásul nem típusosak és GC-t használnak a gyengébbek kedvéért (kvázi semmire sem kell figyelni, de cserébe vagy fut vagy nem, és ha hiba van benne, vagy megtalálom, vagy nem), majd ezeket elkezdtük lefordítani futás közben valamire, mert az isten hardvere nem volt elég a normális sebességű futtatásra, meg kiegészítőket kezdtünk hozzá használni mert a kényszerített típusosság hiánya több bajt csinál mint hasznot hoz, stb, stb.
Aztán most megint visszakanyarodunk - mintha feltaláltunk volna valami újat - az erősen típusos, erősen formázott, szigorú szabályokat kényszerítő, GC nélküli és terjedelmes forrású, lefordított programokhoz, hogy jé, mennyivel kevesebb a hiba és mennyivel gyorsabban fut a mennyivel kisebb végeredmény...
Mint amikor az egyik ügyfelünknél az új japán műszakvezető a 4000 db/műszakos teljesítményt elrontotta 2600 db/műszakra hozzá nem értés okán, majd fél év alatt rájött hol hibázott, és mindenki ünnepelte - a javítás után -, hogy 2600 db/műszakról javított 4000 db/műszakra a termelékenységen, milyen hozzáértő, jó, hogy ide helyezték...