Kifejezetten köszönöm, hogy nem nekem kellett felhoznom a szovjet űrprogram kezdeti sikereit. :) Az ugyanis legnagyobbrészt Koroljov - nagymértékben "nyugatias" elveket követő - vezetési stílusának volt köszönhető és hogy a pártvezetés megengedte neki, hogy a saját szervezési elvei szerint építse fel a programot. A szovjet űrprogram gyakorlatilag állam volt az államban, teljesen más elvek szerint, mint a "külső" Szovjetúnió. Elég sok erőfeszítésbe is került, hogy ezt a világot megtartsák zártnak.
Aztán Koroljov 1966-os halála után az űrprogram katonai parancsnokság alá került, és rögtön meg is látszott az eredményein.
A Challenger szintén az a példa, ahol egy kifejezetten nyílt - teljes nyilvánosság előtt zajló - vizsgálat folyt le a baleset után. Ugyanaz a hiba többször nem történt meg.
A Three Mile Island szintén olyan baleset volt, ahol utólag elég alapos vizsgálatot csináltak és nem ismétlődött meg még két-háromszor ugyanaz a fajta a baleset.
Ha érted, amit írtam, akkor világos, hogy Csernobillal nem maga az 1986-os baleset ténye a lényeg, hanem hogy a Leningrád 1.-es blokkban 1975-ben majd a Csernobil 1-es blokkban 1982-ben pont ugyanaz a leállítás-közbeni zónaolvadásos baleset lezajlott (a reaktorblokk egy része végérvényesen, javíthatatlanul tönkrement), csak ezeket inkább titokban tartották, mintsem utánamentek volna az okainak.
Itt nem arról szól a történet, hogy egyik vagy másik fél nem hibázik, hanem arról, hogy megpróbálnak-e tanulni belőle. Vagy fontosabb, hogy nehogy véletlenül a felelősség kiderüljön, akár azon az áron is, hogy ugyanazt a hibát sokszor el fogják újra követni.