( rpsoft | 2022. 09. 26., h – 22:59 )

Hol utaltam én bármire?

Senki nem is mondja, hogy bármilyen leírás teljes körű. Az absztrakció lényege éppen az, hogy megragadj valamilyen lényeges tulajdonságot. De tovább is mehetünk: minden modellezésnek a lényeges lépése az, hogy kiválaszd a lényeges tulajdonságokat (amiket le akarsz, vagy le tudsz írni), és elhanyagold a lényegteleneket. Ugyanis ennek az alternatívája csak az, hogy semmit sem írsz le, de akkor buta maradsz, mint a szamár.

Az is baromság, hogy az igazság vagy a valóság nem ismerhető meg. Persze, hogy megismerhető, legfeljebb nem egyszerre és nem az egésze. Az egy nagyon felületes gondolat pl. hogy a tudomány az univerzumot akarja megismerni. Valamilyen aspektusát akarja, pl. a kozmológia a nagyléptékű szerkezetét. Az univerzumban a fenti hozzászólásod is benne van, és azt pl. aligha akarta bárki is megismerni. Semmi értelme nincs olyan modellt alkotni, amiben minden benne van abból, amit modellezel, mert akkor nem lesz egyszerűbb a  modell. Nem hiszem, hogy van olyan művelője a tudománynak, aki ezt ne tudná.

A másik, amit írsz, hogy ha valamit n alkalommal megmértünk, akkor feltesszük, hogy az n+1-edik alkalommal is úgy lesz. Ez is közismert, hogy feltételezés. Az is világos, hogy ennél jobbra nem leszel képes mindaddig, amíg a valóságról akarsz valamit mondani. De ha n elegendően nagy (nézz utána, hogy az elemirész-fizikában pl. milyen nagyságrendű), akkor ez nem olyan rossz. Senki nem mondja, hogy a tudás abszolút biztos. Csak azt, hogy kurvára valószínűm és ez minden gyakorlati célra elegendő. Sőt, továbbmegyek: azok, akik hangoztatják, hogy a módszer nem jó, azért igazából csak szövegelnek, de maguk sem hiszik el: ők sem szoktak feldobni egy jó nagy követ, és aláállni. Lehet, hogy téged nem nyugtat meg, de az meg nem feladata. Arra ott a Xanax.

Amúgy bölcseleten mit értesz? Filozófiát, vagy tudományt általánosságban?