( Raynes | 2022. 09. 22., cs – 20:46 )

Ez a lényeg szerintem is. Már mindent kitaláltak ilyen hagyományos UI-ban, így meg csak kínlódnak, hogy valami újjal előjöjjenek, de csak izzadtságszag a vége. Persze azért voltak újdonságok az utóbbi években, a dokk, panelben megjelenő menük (MacOS mintájára), Aero-szerű átlátszóság/elmosás, tapipad-gesztusok mellett is, pl. lekerekített sarkok, tiling, aktív képernyősarkok és élek, áttekintő nézetek az összes ablakról, vagy pl. az elég király funkció, hogy Haikun és Fluxboxszon több ablakot egyesíthetsz egy ablakká, és fülekként olvadnak össze. Wayland alatt is van pár effekt, pl. Westonon az ablakok forgatása egy pont körül (sok haszna nincs, de látványos), vagy pl. most néztem egy newm-demót, amiben képernyő zárolásakor ilyen örvényszerűen olvashatatlanra torzítja a megnyitott ablakokat a lock screen, és feloldás után meg visszatorzítja eredeti állapotra. Vagy pl. egy OpenBSD-s streamben a gyerek dwm-hez használt valami speciális picom kompozitoros forkot, amiben ilyen valós rugódinamika alapján matematikailag modellezett paraméterekre lehetett állítani, hogy milyen ütemezéssel csússzanak ki-be animációként az ablakok megnyitáskor, bezáráskor, tiling-átrendezéskor, ráadásul valami magyar írta.

Nem mintha 3D-ben sokat ki lehetne találni a Compiz és KDE effektjein kívül, még évekkel ezelőtt volt egy kísérleti felület, ahol az egész desktop ilyen kocka volt, hogy mélysége is volt, és benne az ikonok ilyen 3D-s kockák (döntögetéskor össze is lehetett keverni), meg olyan 3D-s kompozitor, ami szobákba és labirintusba rendezi el az ikonokat. Kicsit hasonló volt 2D-ben a MS Bob is, ahol ilyen szobák, meg kihúzható fiókok, egyéb tárgyak helyettesítették az ikonokat, mappákat, de hát az se lett divat, így érdekes próbálkozásként a futottak még kört kategóriában és a feledés homályában végezték ezek.

A KDE-ben volt egy nagyon fasza effekt még régen, kicsit az XP-nek azt az effektjét utánozta, hogy mikor a kilépés, újraindítás, hibernálás között választó menübe lépett az ember, vagy állította le a gépet, akkor fekete-fehéresedett az egész desktop. Na, ezt a KDE még tovább fokozta, hogy szép fokozatosan halványultak a színek, és az egész nem fekete-fehérre fakult, hanem ilyen barnás-monokrómra, mint egy napon kint hagyott ősrégi fénykép. A KDE4-ben volt benne, egy kis ideig az 5-ben is, aztán kivették sajnos. Szintén KDE4-ben volt még olyan baromság az asztali widgetek között, mint a bouncy ball, hosszan elpattogó labdát lehetett kitenni, vagy dobálgatni, míg az ember valami letöltésre, művelet befejeződésére várt.

Nem játszották még el, de elméletileg meglabdázható lenne egy ilyen valódi 3D-s, sztereogramos vagy 3D-s anaglif szemüveges desktop, vagy akár 4 dimenziós, ahol az elemek 3D-ben vagy mozognak, vagy ilyen időrendiségük alapján lehetne váltani közöttük (különböző időbeli állapotai ugyanannak asztalnak), stb.. Sok haszna persze ennek sem lenne, ez ilyen 5 percig mindenki eljátszana vele műfaj, de aztán kikapcsolná, mert hosszú távon idegesítő, figyelmet elvonó. Így meg komoly erőforrást senki nem tesz bele, pedig a mai GPU-k, meg RAM mennyiségek mellett már nem lenne érdemi hardverigénye se.