Na, a kognitív disszonanciával küzdő másik őskomcsi, aki azt hiszi, segít magán, ha másokat összeken a saját szarjával. Vagy nem tudsz különbséget tenni egy MSZMP KB, KISZ KB, állambiztonsági szolgálatok vezető pozíciói és hasonlók, és egy egzisztenciális okokból párttaggá (másként nem végezheti a kiválasztott munkát) vagy „ügynökké” (megzsarolták, tönkreteszik őt és a családját) lett valaki között. Ráadásul az „oda is kerültek az MSZMP-ből” köztudott volt 1990-ben is, hiszen akkori elvtársaid alapvető, mi több, szó szerint életbevágóan fontos érdeke volt a békés átmenet.
„Mára mind ott ülnek a FIDESZ és a KDNP soraiban.”
Tényleg? Sorold! Amíg összeszeded, addig nézd meg azt is, mennyi kommancs lett „liberális”! Gyakorlatilag az 1989-ben SZDSZ-szé vedlett csürhe mind az volt, személyében, családilag. Az MSZP-t említeni sem kell, hiszen 1989-ben egy tollvonással (amivel az egyik M-et kihúzták a párt nevéből) az állampárt teljes körű jogutódja, a néptől ellopott „pártvagyonnal”, az intézetekkel, ezek dokumentumaival, mindennel együtt. Az intézetek egyike az 1989-ben komcsi eleganciával Párttörténeti Intézetből Politikatörténeti Intézetté magánalapítvány formájában átvedlett komcsi pöcegödör, a legostobább kommunista ökörségek fertőjének tenyészete. Első igazgatója Földes György, id. Földes László, „partizánparancsnok”, a komcsi párt központi vezetősége káderosztályának vezetőhelyettese, Sztálinváros és a Csepel Vas- és Fémművek párttitkára, rákosista miniszterhelyettes fia. Egyébként érdekes összevetés F. Gy. és az hozzád hasonló elvakult komcsik által állandóan felhozott Kövér László „kommunista tevékenysége”, mert F. Gy. az általa 1990-2016 között vezetett intézetben 1977-89 között tudományos munkatárs volt, Kövér a Társadalomtudományi Intézetben 1986. február-szeptember között segédmunkatárs. A másik szép párhuzamotok Orbán és Gyurcsány KISZ tagsága. Orbán gimnáziumban volt alapszervezeti (ha nem emlékeznél ez mit jelent: egy gimis osztályban) KISZ-titkár, míg Gyurcsány ugyanebben az időben és ugyanebben a szervezetben a KISZ Pécsi Városi Bizottságának titkára, majd 1988–1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke lett. 1989-ben a KISZ jogutódjának, a Demokratikus Ifjúsági Szövetségnek (DEMISZ) az alelnöke volt.
Nem a privatizációval volt baj, hanem azzal, hogy az elvtársaid 1990 előtt szétbaszták az országot, 1994 után pedig amit tudtak, eladtak.