A Heller-Forgó rendszerben a kétlépcsős a gőz viszahűtése. Az első a vízbefecskendezés a második a apróbordás hőcserélővel történő visszahűtése. A rendszer kulcseleme, hogy a hő jelentősebb részét folyadék halmazállapotú munkaközegből adják át a környező levegőnek. Amennyiben a vízbefecskendezés előtt a visszahűtést egy párologtatós hőcserélővel kezdenék a torony felső részében, jelentős mennyiségű vízgőzt lehetne a légkörbe juttatni. Mivel a párologtatós hőcserélő gyakorlatilag egy nyitott gőzfejlesztő, de az erőmű hűtőköre továbbra is zárt maradna és teljesen érzéketlen lenne az elpárologtató vízre. Ez egyébként simán jöhetne is a Dunából. Ez egyrészt csökkentené a vízbefecskendezésnél a belépési hőmérsékletet, másrészt komoly klimatikus hatása lenne. Az sem utolsó, hogy ez egy megoldás lenne, hogy a Dunán lefolyó víz legalább egy részét az ország területén belül terítsük.
A víz-víz hőcserélő prolémája, hogy a kidobott hő az élővizekbe kerül és rendkívül kiszolgáltatott ezen rendszereket tápláló természetes vízforrások változásaira. A levegős hűtőrendszereknél elég kicsi az esély, hogy elfogyna a hűtőközeg.