Jó, de már vagy 10-14 éve nem ext2-3 megy, hanem ext4 a default szinte az összes disztróban, kivéve azokban, amelyekben még modernebb fájlrendszer az alapértelmezett (btrfs). Szerintem ez már jó ideje a levegőben van, hogy a reiserfs kihal. A bad sectoros érved furcsa, mert az bármilyen alap fájlrendszeren adatvesztést okoz, kivéve a redundánsakon (btrfs, ZFS, RAID felett bármi, stb.).
Egyébként meg ezért nem ildomos a default beállításokat saját hittételek és ízlés szerint, megszokásból felülcsapni, főleg, ha nincs rá valóban komoly indok, mert később öntökönszúrás emiatt szívni, lásd az esetedben több tera adat migrálása. Ez általában tömörítőknél és audio/video encoder-eknél is gondot okoz, mikor a user azt hiszi, hogy ő a hekker, jobban tudja a fejlesztőknél, hogy milyen kapcsolókkal kell feketemágiázni, közben meg a fejlesztők kérni szokták, hogy a default profilt használjuk ezekben, és nem érdemes jobban tudni, nem véletlen az az alapértelmezés, hanem mert az adja a leggazdaságosabb (idő/helymegtakarítás), legkiegyensúlyozottabb eredményt, és csak akkor barmolja ezeket valaki felül, ha olyan extrém anyagot tömörít, aminél valóban javulás érhető el a paraméterek finomhangolásával, vagy valami legacy eszközre lesz, ami még a default profilos kimenetet nem tudja megemészteni, vagy túl lassan.
Megmondom őszintén, hogy régen én is izmoztam ilyenekkel, pl. hogy pendrive-ra szigorúan ext2, de mára leszoktam róla, arra is ext4 megy (kivéve, ha különböző OS-ek közötti hordozás a cél, mert akkor exFAT). Igen, kisebb írásbeli overhead az ext4 journalingja, de igazából csak pár fájlt hordozok helyi gépek között, akkor általában ennyin nem múlik, és nem fetrengek külön ext2-vel, hanem használom az mkfs defaultját.
Kipróbáltam én is többféle fájlrendszert, igaz nem 10-20 millió fájlal, hanem átlag desktop felhasználással (bár a belakott rendszereimen simán előfordul fél-egy millió fájl nagyságrendileg). XFS, JFS, ext2-ext4, btrfs, f2fs, BSD-ken ffs, ffs2, ZFS, pendrive-on is ezek közül néhány, plusz FAT32, exFAT, NTFS, stb.. Reisert pont nem próbáltam, mert én késői csatlakozó voltam a Linux világához, és már akkor olyan öreg fs-nek számított, hogy már évekkel ezelőtt sem mertem megpiszkálni bottal se. A legjobb eredményt sebességben, támogatásban Linuxon az ext4 adta, BSD-ken a sima ffs*-variáns. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem érdemes ezeken variálni, meg a kereket újra feltalálni. Legjobb esetben egy alternatív fájlrendszerrel csak plusz időt szüttyögsz el, és nem lesz sebességbeli előny, vagy csak némi kompatibilitást vesztesz egyes rendszerekkel, rosszabb esetben a teljesítmény is romolhat.
Teszteknek sem érdemes felülni, pl. phoronixos benchmarkok miatt próbáltam ki az f2fs-t, mert az a fószernek a kedvence azon az oldalon, meg a szintetikus benchmarkjaival azt fényezi, hogy SSD-kre az a legeslegleglegjobbabbabbabb. Na, a gyakorlat sima desktopon ezt baromira nem erősítette meg, lassabb volt, mint az ext4, lassabb boot, lassabb trimmelés, bugos trimmels (igaz akkor pont egy regressziója volt az fstrim-nek az f2fs-sel, amit állítólag azóta javítottak). SSD-n néztem természetesen, nem HDD-n.
Btrfs tűnt még a második legjobb megoldásnak, az se lassú, ha nincs bekapcsolva extra feature, illetve ami miatt én HDD-ken anno használtam, az az, hogy akkor az tudott online defragot (lecsatolás nélkül), meg úgy általában már akkor támogatott defragot, mikor az ext4-hez akkoriban ehhez hekkelni kellett. A snapshot funkciója is rettenet hasznos, online röptömörítés is áletmentő tud lenni benne lassú gépeken, szóval aki ilyenekre vágyik, az eljátszhat vele az ext4 ellenében.