( Zahy | 2022. 08. 09., k – 09:27 )

Kérlek óvatosabban a FreeBSD-s tanácsokkal, kissé (khmmm) elavultak ugyanis az ismereteid. Ráadásul baromira uncsi minden esetben azt olvasni ha valaki *BSD-t kérdez, hogy használj Linuxot. Amúgy elég sokan BSD-znek fő desktop rendszerként, bár ezek nagy része a hardverrel együtt kapja a BSD-jét (alma, és nem a RH-klónra gondoltam)

És hogy javuljon a S/N:

FreeBSD-n van egy desktop-installer nevű telepíthető csomag. Elvben pont arra jó, hogy viszonylag egyszerűen csinálhass az alaptelepítés után, a karakteres felületből grafikus asztali környezetet.

A csomagkezelést pedig kezdjük azzal, hogy jó nehány FreeBSD verzió óta a pkg_{add,remove,...} nem létezik, helyette az un. pkgNG keretrendszer szolgál a bináris csomagok feltelepítésére. Ebben egy parancs szolgál a csomagok piszkálására, a pkg. Működése:

- van 2 repo (quarterly és latest), ebből gyárilag a quarterly van beállítva. Értelemszerűen a negyedéves repóba biztonsági frissítéseken kívül nem igen kerül más, kb 3 havonta (kb.) a latest-tel hozzák szinkronba. (Talán Debian-stable-re hasonlít leginkább.) És van a latest, ide tolják a mindenféle szimpla verzióléptetéseket, új csomagokat. Ez kb napi-kétnapi rendszerességgel frissül - értelemszerűen ha elcsesznek valamit, akkor 2-3 (ritkán több) nap mire megjelenik benne a javított csomag. (Debian-testing ? ) Kezdőnek a quarterly (tehát az alappbeállítás) javasolt. Én mondjuk kb. fél évvel a megjelenése után váltottam latest-re és használom azt, napi frissítéssel. Volt párszor zaccosabb frissítés. Volt hogy az asztali gépemen egy hétig nem ment a grafikus felület - ezt tartalék géppel, türelemmel - vagy a quarterly repó használatával - lehet túlélni.

- az OS telepítése után van egy statikusan fordított pkg bináris a rendszerben, ezzel kell a fenti tárolók valamelyikéből telepíteni

- a gyári pkg parancs a telepített rendszerhez tartozik és első induláskor a bekonfigurált tárolóból feltelepíti a nulladik csomagot, a pkg nevű (dinamikus), esélyesen frissebb verziót, innentől már ez fog futni (és ha kell, a későbbiekben frissülni)

- a pkg parancs azzal kezd, hogy frissíti a repó adatbázis tartalmát, ez konfigurációs fájlól / parancssorból felülbírálható (és nagyon nem ajánlott)

- majd az immár az első lépésben telepített verzió lehúzza az éppen frissített repóból az általad megadott csomagokat (esetleges függőségükkel) és telepíti azokat

 

 

A startx nagyon jó, egy-két baja van, kezdve azzal, hogy alapból az sincs a rendszerben, szintén egy önálló csomag, aminek a működéséhez kell egy-s-más, pl. az xorg-server csomag. Helyette javasolható inkább egy DM (azaz Display Manager - kb. kijelzőkezelő) telepítése is. Az egyes DE-k általában szállítanak, de ha nem vagy nem tetszik, telepítés után használható pl. a nagyon fapados xdm, vagy a kissé kellemesebb látványt biztosító SLiM.

Döntsd el, hogy milyen felületet szeretnél:

- van a KDE, eléggé friss verziója van FreeBSD-repóban, szokták szeretni, van benne minden és egyesek szerint mindent be lehet benne állítani

- van a GNOME; sok Linux terjesztésen ez az alap, szintén vannak akik véleménye szerint semmi értelmes nem állítható benne, és ami éppen igen, azt meg minek

- van az XFCE (én pl. azt használom), fentieknél kevesebbet tud, de azért alap környezetnek tűrhető kompromisszum

- van az LXDE / LxQt - szerintem ez ebben a listában a legkevésbé kiforrott, de ennek is vannak hívei

- van a CDE, ez volt a nagy, kereskedelmi UNIXok asztali környezete; mai gépen elég fürge tud lenni, de sokaknak nem jön be az erősen letisztult felülete

- meg van egy csomó egyéb DE (azaz "teljes" asztali környezet) - ezek egy része FreeBSD alatt is elérhető, mások a gyári repóból nem, és használhatsz egyedi komponensekből összeállított környezetet is, ezt általában úgy promótálják, hogy nem DE, hanem WM (azaz Window Manager - ablakkezelő) és ez-meg-az. Ez utóbbi kezdőnek megint nem biztos, hogy erősen javasolt.