( hunluki | 2022. 08. 01., h – 05:46 )

A windows baja hogy indokolatlanul zabálja az alárakott vasat, illetve a felhasználókkal teszteltetnek.

Nálam pl asztali konfig végighúzta úgy a 7-est hogy az első kiadott verziója felkerült a gépre és kb az utolsó támogatott napjáig használva volt komolyabb probléma nélkül. Konzisztens designja volt, stabil volt, pöpecül működött. 8-as széria kimaradt, 10-re váltáskor elkezdtek jönni a problémák. Mezei winupdate-es driver pl felülírta az nvidia friss driverét, játékokban volt egy komolyabb FPS drop, a rendszer is érezhetőbben lomhább lett. Hivatalos NV driver fel, restart, minden pöpecül működik, aztán 2-3 nap múlva winupdate megint feltette a régit. Ezt játszottuk kb egy hónapon keresztül, akkor már nem akarta telepíteni a winupdates verziót.

Akkor volt a hangprobléma, ott is lehetett valami rendszerkomponens turkálás, néhány héten keresztül idegesítő cicergő hang a háttérben, aztán jött egy update és eltűnt.

A legidegesítőbb az volt amikor közölte hogy ő most újraindul mert telepíti az új verziót, aztán szépen bentragadt bootloop-ban.

Az appok frissülése winstore-on keresztül egy hulladék, hiába mondtam neki hogy updatelje az appokat, szart rá. Haver hívott hogy toljunk egy kis forzát, de nem akart onlineba lépni valamiért. Kilépek, store megnyit, frissítések keresése, jééé forza update, de ha már megnyílt a store akkor elkezdett frissíteni 10 másik kisebb UWP appot.

Ami nálam előhozta a "na jó, elég volt" lépést az kb fél éve történt, wifit elkezdte dobálni, youtube karikázott, volt hogy simán eldobta a netet pár másodpercre aztán észhez tért. Ekkor léptem át teljesen pingvinre és azóta konkrétan mint kocka unatkozom. Bekapcsolom a gépet és megy, minden szépen frissül, nincs hw gond, nem működő komponens és mindezt azonos vason gyorsabban és fluidabban mint anno W10 alatt. Játékok steam-en hibátlanul mennek (amikkel játszom legalábbis).

Most szereztem egy budget melós laptopot mert kellett a mobilitás, eszemben sem volt hogy összeablakozzam a kis freedos-al megáldott SSD-jét és nem is bánom. Szépen beállítottam rajta mindent, hulla csendben árához képest egészen jó üzemidővel lehozza amit kell neki. Tudom hogy ha bekapcsolom akkor nem vár meglepetés, azt tudom csinálni amiért bekapcsoltam és nem a rendszert kell simogatni valamilyen módon. Érdekes amúgy hogy egyre inkább ez a tapasztalatom kb az összes gépemen és ismerősöknél/családnál is: Windowst manapság többet kell simogatni és troubleshootolni mint egy linux desktopot. Pedig néhány éve még ennek a pontosan az ellentéte volt igaz, néhány update előszeretettel reccsentett el valamit amit utána kis terminalmagic-el kellett helyrehozni. Napi használatban lévő gépekkel a saját tapasztalatom az hogy ez teljesen megszűnt (nyilván HW-ja válogatja), ellenben windows alá sikerült behozni hogy ha meglátod a winupdate ablakot akkor azért felszisszensz mert legbelül te is tudod hogy ez bizony kockázat és nagyon nem ugyanaz az érzés mint anno w7 alatt hogy "ahh, update, lökjük fel oszt' jóvan".