Megengedhetetlen, hogy egy politikus a nyilatkozataiban általános iskolás fogalmakat keverjen össze. Siralmas, hogy így a 21. században a politikai közbeszéd 100-130 éves ezerszer túllépett és idejétmúlt lózungokat mantráz, siralmas kórképet festve a hatalmon lévő és hatalomra ácsingózók szellemi felkészültségéről. Értem, hogy a kijárt cipő már kényelmes, nem töri a szavazók lábát. Mégis, szomorú, mert a politikusaink rettegnek új igazságok kimondásától. Nem azok tartalmától, hanem az idejétmúlt
ideológiákkal való támadhatósága miatt.
Orbán már elérte amit akart, egy szilárd hatalmi bázist magának és a családjának és egy inkompetens ellenzéket. Szeretik diktátornak beállítani, de a diktatúrához egy kemény, megkerülhetetlen, megalkuvást nem ismerő ellenzék bedarálásán keresztül vezet az út. A valóság, hogy a magyar baloldal, bármennyire is szeretné annak beállítani, nem az. Korrupt, megalkuvó, szervilis, megélhetési, gumigerincűek gyülekezete. Ideálisak a demokrácia látszatának a fenntartására, leeresztő szelepként csökkentik a társadalmi feszültségeket, üres hittel és reménnyel töltve el az elégedetlenkedőket.