Az a korosztály vagyok, mint az említett Kajdi Csaba. Ő talán az egyik vége az impexes gyerekeknek, míg Náray a másik. Jártam olyan szórakozóhelyre rendszeresen fiatalkoromban ahol ezek a gyerekek feltűntek, többet is ismertem közülük. Közös volt bennünk az arisztokratikus viselkedés, de mind kb annyira volt az, mint bármelyikünk. Ugyanis az oldalág az nem arisztokrácia. Ilyen alapon mindannyiunk őse között találhatunk lecsúszott nemest. Bevallom ez az affektálás, amit pl ez a két arc képvisel mindig is zavart. Bemutatni saját magukat és mindenki főlé helyezni, és mindenki mást leparasztozni, lenézni nem egy kifinomult ember sajátja. Ez a réteg -a volt impexesek gyerekeik-, nem igazán tudták feldolgozni a rendszerváltást, még nehezebben a fideszt. A többségüknek elviselhetetlen volt az átlagember élete. Emiatt vagy drogos lett, vagy alkoholista, vagy emigrált.
Nem ismerek sikeres és elégedett impexes gyereket. Kudarcot, keserűséget és dühöt látok rajtuk/bennük. Ezeknek a gyerekeknek nem az volt lényeg, hogy megtehette, hanem az, hogy csak ő tehette meg, csak neki volt nyugati cucca. Számukra elviselhetetlen, ha valaki többre vitte, mint amibe ő született.