Ahogy én látom, a fő gond az, hogy szembe megy azzal a UNIX világban elterjedt filozófiával, hogy kicsi és egyszerű alkotóelemeket készítünk, amik egy valamit tudnak, de azt jól, és egy komplex dologhoz ezekből a kicsi és egyszerű dolgokból építkezünk.
A nagy és komplex systemd-nek bizonyára vannak előnyei (másként nem terjedt volna el), de a komplexitása miatt nehéz biztosítani azt, hogy nem hibás itt-ott. Ha hibás, akkor amit csinál, azt nem mindig jól csinálja.
Ráadásul ha jól emlékszem, panaszkodtak az emberek, hogy ha hibát fedeznek fel a rendszerben, akkor azt nem veszik komolyan, nem javítják hamar (vagy egyáltalán).