Ez annak a tűéles szemléltetése, hogy akármilyen buzgó is egy nyelv, csak emiatt nem szokás lemondani olyanról, amiért az embereid véreztek + stratégiai hátrányt is jelenthet neked a jövőben (mert a történelem forgandó ugyebár).
A magyar történelmi hagyatékok tetemes része inkább rohad mindenféle vizes, patkányos pincékben, minthogy egyszerűen átadnák "ez már nem ér semmit se nekünk, se senki másnak, talán csak nektek, itt meg foglalja a helyet" mottóval.
De természetes határvonalat puszira meg igen?