( Hiena | 2022. 07. 04., h – 19:26 )

És az miben is különbözik, amikor egy-egy alkalmazás behúz feleslegesen n+1 csak általa sem használt shared libraryt? Épp tegnap szívtan egy ordasat Gwenview-val, mert berántott egy libet, ami rántott magával egy másik libet függőségként, aminek a csomagjában volt egy SVG, amit nem tudott bemásolni a helyére. Ennek hatására az első gwenview függőség nem települt. Az egész csomagmanagement agyhalál állapotába került. A legszebb, hogy mindezek ellenére a gwenview probléma nélkül futott. Igen sok olyan project van, amelyiknél bekerül egy-egy, "akkor még jó ötletnek tűnt" jellegű library, amiből jó ha egy-egy eldugott almenűnek az almenűjének a helpjében használnak egy függvényhívást.
A legszebb, mikor egy disztribúción belül ugyanannak a libnek, 2-3 verziója héderezik, mert egyes funkciók a szélirányváltozásoknak megfelelően változnak (Hello python, hello php). Aztán ott van a rendszeres, tegyünk bele scritnyelvet(!!!!4444) fantasztikus ötlet. Amit ugyan senki nem használ, mert a lángelmék brainfuckot választották, de legalább annak a libje is telepítésre kerül. Jah, de abból is csak valami ezoterikus verzió, mert amikor kimerült a support kedv, akkor senki nem updateli naprakészre.
Használok jónéhány statikusra  fordított alkalmazást (főleg célszoftvereket) és el nem lehet mondani, milyen jó érzés, mikor függetlenül a operációs rendszertől, mindig, minden ugyanott, ugyanúgy van, és ugyanúgy működik. Nem kell állandóan kitalálni, hogy épp hova tünt valamelyik gomb, vagy épp hogyan kell befengsuizni egy 1000 feletti számot egy textboxba, csak mert a UI fejlesztőknek gyereke épp tanulja a helyiértékeket.

Még egy aprósággal visszakanyarodva a nyitó poszthoz, az sem mindegy, mikor egy alkalmazás képes elcseszni egy rendszerbeállítást, pusztán csak a fejlesztőjének az autizmusa miatt. Ugyanis, ez a Linux egyik legnagyobb rákfenéje, hogy csodásan biztonságos, mindaddig míg valamelyik alkalmazásnak a fejlesztője azt jobban nem tudja.