Kelleni nem kell, de érdemes. Mivel nagyon gyakran frissül valami rendszerkomponens, kernel, systemd, vagy hasonló (főleg, hogy én Testing tárolókat használok még a tetejében). Persze lehet csinálni azt is, hogy ilyenkor az ember nem indítja újra, de akkor minek használ friss verziós disztrót, ha egyszer a friss verziós frissítések soha nem lépnek életbe újraindítási lustaság miatt? Plusz bugokat is szülhet, ha már a sokadik verzióra frissül úgy, hogy még egy nagyon régi verzió fut. Mondom, nem értem ma már ezt a reboot-tól viszolygást. Tényleg modern, SSD-s rendszereken alig néhány másodperc, nehogy már ezt be bírja ki valaki. Sokan sírnak, hogy jajj, akkor a programokat is vissza kell nyitni, nem kell, a legtöbb nagy DE-ben van session kezelés, kis WM-ekbe is bele lehet tákolni scriptekkel, plusz a nagyobb workstation/editor szoftverekben is van külön saját session-kezelés, így nem kell mindent egyenként visszanyitogatni, ahogy volt. Én nem nyitogatom ezeket se újra, mert egyrészt tuti minden reboot után úgyis mást akarok csinálni a gépen, és nem akarom az előző munkamenetből futtatott sallangokat viszontlátni, másrészt meg gyorsbillentyűvel gyorsan végig tudom zongorázni, hogy elinduljanak a nekem szükséges programok, már izommemória, nem kell menüben, dokkban ikonokra célozgatni, plusz a szoftverek is olyanok a gépen, hogy 99%-ben ilyen terminálos CLI/TUI szoftverek, azonnal indulnak, azonnal vágódnak a képernyőre, semmi betöltési idő, lag, splash screen, egyéb baromság. Csomagokból is csak natívat használok, semmi Snap, Flatpak, meg hasonló barmolás, ami lassítana. Jó, van kivétel, pl. a Steam, mert az lassan indul, aztán végig kell várni, mire bejelentkezik az online accoutban, meg sokszor frissít is még induláskor, így az nem valami villám, de ilyet úgyis ritkán használok.
Mint írtam az egyik fentebbi szálban, ez a reboot elkerülése régről ragad szokás. Mikor még lassú, kávédaráló HDD-k voltak a gépekben, kevés saját cache-sel súlyosbítva, meg akkoriban főleg Windowst használtunk kevés RAM-mal, na azt tényleg kínlódás volt kivárni, mire a rendszert felrotyogta a szerencsétlen merevlemez, közben máris swap-elt a rendszer, plusz előjött, hogy az NTFS egy nagyon szutyok, gyorsan töredező fájlrendszer. Így tényleg egy nagyobb céges, vagy bloat fejlesztői telepítésnél néha az ember percekig várt, lefőtt egy kávé, mire kapott egy használható rendszert, főleg ha ilyen hálózati meghajtók felcsatolására, meg nagyobb IDE-k vagy szoftverek betöltésére is várni kellett, meg a vírusirtó is ellenőrzött és a win update is megindult a háttérben. Akkor tényleg érteni lehetett, hogy ezt sokan elkerülték, ha nem volt muszáj végigvárni. Ma már más a helyzet, nem csak az SSD-k miatt, hanem a sok giga RAM miatt nem swapelget a rendszer se, procik is gyorsabbak, plusz Linuxnál még ott van az, hogy az egyébként is gyorsabban tölt azonos hardveren, mivel jobbak a fájlrendszerei, nem töredeznek, gyorsabbak főleg sok kis fájlnál, meg a kernel diskcache-elése is jobb, meg nem fut a háttérben vírusirtó meg egy csomó felesleges szutyok, ami tovább lassítana. Így csak az egész rendszer pattogósabb eleve azonos hardveren is, én már csak ezért se mennék vissza soha Windowsra, nem érdekel, hogy milyen Win only szoftver csak azon fut.