Szoftveres megoldásokra értem. A kutatást és fejlesztést szerintem muszáj olyan irányba vinnünk a jövőben, mely jobban célozni fogja azt is, hogy hogyan tudjuk csökkenteni legalább a felső rétegek komplexitását, lehetőleg a köztes rétegekkel együtt.
Terence Tao matematikus mondja egyik interjújában például, hogy jó lenne egy olyan intelligens kereső motor, amely a matematikai kutatásnál a koncepciókra és kapcsolódó témákra is rá tudna keresni, de mélyen értelmezve a tartalmat. Nehéz téma és látszik hogy erősen komplex, de erősen csökkentené a komplexitását a matematikai tartalomkeresésnek és az átfedésben lévő kutatási területek és eredmények megismerésének. Viszont ha ez meg lenne, akkor ettől a "rétegtől" felfelé vissza csökkent komplexitással lehetne működni.
Megoldás a jövőre véleményem szerint amit én is alkalmazok, hogy kompromisszumok nélkül, teljesen adaptívnak kell lennie egy megoldás minden részének. A lehető legoptimálisabb módon. Ez nem végtelen pontosságot jelent, hanem gyakorlati és elméleti lehetőségek minél jobbá tételét különböző eljárásokkal. Ha egy 30 éves autónak elkezdjük lecserélni az alkatrészeit (jobb fék, jobban tapadó gumik, erősebb motor stb), akkor láthatjuk, hogy a végeredmény sokkal jobb lesz. De nem lesz végtelenszer jobb. Nem lesz végtelen sebességű. De gyorsabb lesz.
David Sinclair genetikus mondja, hogy a biológiai mechanizmusok megértéséhez és alkalmazásához gépi tanulást használnak, mert akkora a komplexitás. Ő genetikus, nem tud matematikai területen kutatni. Amire szükség van, az az, hogy az átfedésben lévő szakterületek minél jobban tudják támogatni a másik terültet, de úgy, hogy minél kisebb belépő tudásküszöb kelljen az alkalmazáshoz. Ez tud igazán nagy előrelépést adni. Minél jobb tanuló eljárások alkalmazása minél könnyebb módon. Vagy bármilyen más területről is beszélhetünk, nem csak IT és mat.
Mindezek az alapkutatásokat segítik, melyek pedig a jövőbeli fenntarthatósághoz kellenek. Nem tudjuk mi hozhat a jövő, de ha nem összeesküvés elméletekben gondolkodunk, akkor látható, hogy nagyon sok jó dolog lett. Kérdés az, hogy tudjuk-e értékelni.
David Deutsch-nak tetszik a constructor theory-je, fantasztikusan lemegy alap filozófiai kérdésekig. Azt mondja, hogy amit az univerzumunk nem tilt, azt lehet. És ebből építkezik.
Jogosan merül fel ilyen témáknál a kérdés, hogy jó-e a fejlődés. Azt biztosan tudjuk, hogy sok kérdés van, amit szeretnénk megválaszolni a rövid és véges létünk miatt. A kettősség mindig jelen volt, van és lesz. De talán a magasabb szintre lépésnél nagyobb lehet az esély a jobbá váláshoz, főleg ha kevésbé kell harcolni az erőforrásokért. Egy magasabb tudati szinthez nagyobb fejlettség kellhet, hogy ki tudjuk szolgálni a szükségleteket.