( SzBlackY | 2022. 06. 23., cs – 11:58 )

nem ellenségek lenni a kormány mellett és nem ellen

Továbblépve a magyar nyelv ezen mondat megalkotásával egybekötve elkövetett meggyilkolásán, nézd végig az elmúlt 12 év tanárokkal és oktatással kapcsolatos topicjait, amikor az oktatást érintő kormányzati intézkedéseket utólag véleményezték (mert ugye nem kérik ki a véleményeket), prognosztizálták azok várható hatását (ami szinte kivétel nélkül mindig bejött) és javasoltak alternatívákat (amiket mindig lesöpört a kormányzat az asztalról).

Lépjünk túl az anyagiakon, nézzük a tanárok életét befolyásoló többi tényezőt: a NAT-ot; a kötelezően használandó tankönyveket; a felesleges és káros központosítást, amit azóta kicsit visszább vettek, mert már egyértelmű volt, hogy működésképtelen; a döntési hatáskörök elvonását (ez részben összefügg a központosítással, de már a csinovnyik intézményvezető szintre is lefolyt a szar és a tanárok hatásköreit is nyirbálják); a teljes közoktatás alulfinanszírozottságát (nem csak a humánerőforrás, úgy általában az egész); a kötelezően előírt 18. századi oktatásmódszertan; a folyamatosan növekvő leadandó tananyag és csökkenő értelmes óraszámok (nem a testnevelés nem az, ahogy a vallás sem); az (egyébként szintén a finanszírozásra visszavezethető) egyre táguló olló az egyházi és állami fenntartású iskolák között (bár külön szép, hogy már az egyházi iskolákban oktatók is felszólalnak oktatáspolitikai képzésekben a kormányzati döntések ellenében); a szakközépiskolai rendszer erőltetése a gimnáziumok rovására stb.

Oktatók, oktatáspolitikai szakértők, oktatásmódszertani szakemberek mind-mind felszólaltak ezek ellen a változtatások ellen, mindig előre lehetett pontosan tudni a várható negatív hatásokat, adtak alternatívát vagy részletekbe menő kritikát a hiányosságokról. Aztán mindig jött a "csakazértis" politika és ezeket elegánsan figyelmen kívül hagyta vagy meghosszabbította Bicskéig...

Az meg, hogy a szakszervezetek ellen hangolják a közvéleményt: egy olyan helyen, ahol a szó legszorosabb értelmében a pártközpontból kinevezett janicsárok gyakorolják a munkáltatói jogköröket (hány példát hallottuk, hogy a KLIK úgy nevezett ki intézmény élére igazgatót, hogy a tanári kar, a diákság és a szülői közösség teljes egyetértésben elutasította a politikai kinevezettet?), szerinted a személyes érdekvédelem járható stratégia? És ne felejtsd el, hogy nem az van, hogy legrosszabb esetben kirúgják és átmegy máshova, mert máshol is ugyanúgy politikai kinevezett igazgató van, és az életpálya-modell szerint központilag követve van a tanárok munkássága, úgyhogy inkább legrosszabb kirúgják és kénytelen elhagyni a pályát (bár ennél az intézményvezetők nagyobb geciségekre is képesek, inkább házon belül teszik elviselhetetlenné a munkavégzés, mert vannak rá törvényes eszközeik).

De tényleg, a szemét tanárok miért nem javasolnak dolgokat, és hogy képzelik, hogy nem állnak vigyázva az olajszőke fődandárfasszopóuraság színre lépésekor, meg mind biztos DK-s... aham...

BlackY