Annó egy ismerősöm mondta: Egy bölcs, szegény ember a nép szemében mindig is szegény marad. Ahhoz, hogy egy pillanatnyilag negatív változás pozitív fogadtatásban részesüljön, azt felvető embernek kőgazdagnak kell lennie. Az átlag ember csakis egy nálánál gazdagabb, hatalommal rendelkező embert hajlandó követni. És még ez sem garancia a sikerre, lásd. Széchenyi. A másik, hogy egy ilyen berendezkedés nagyon nem komform a pillanatnyi, demokratikus világrenddel. A mostani politikusok nem ok nélkül nem partnerei az ilyen önszerveződő, öngondoskodó rendszereknek, mert kiveszi a kezükből a kontroll lehetőségét. Pl. egy csoport megcsinál egy 500 méteres útjavítást 1 millió forintból, akkor nép jogosan teszi fel a kérdést, hogy mi is kerül ugyanez 30 millióba állami pénzből és miért 5 év?
Egy ilyen berendezkedés túlságosan elvinné meritikratikus irányba a politikai életet, ami pillanatok alatt kiszelektálná a vagyontalan, pénzlenyúló zoknibábokat.