( rpsoft | 2022. 05. 31., k – 14:38 )

Tehát akár el is hihetnéd a ruszkiknak, de nem teszed, mert...? Mert inkább az amerikaiaknak hiszel, hogy erre szükség volt? Miért is volt? Ha nem is adják meg magukat a japánok, mi van akkor? Ők támadtak, nem igaz? (Most az USA által létrehozott, már a '10-es évek óta tartó gazdasági nyomással nem foglalkozunk, fizikailag ők támadtak elsőnek Pearl-nél.) Az USA leverte a támadó flottát, miért kellene elfoglalnia Japánt, amikor a sereget leverte és már biztonságban van?

Nem, azt mondom, hogy irreleváns. Nem rendelkeztek ezzel az információval, és kész.

Az attól függ, mi a cél. De egyébként ezzel, hogy elismerted, hogy ott "csak" "reméled", ezzel szerintem el is döntötted a kérdést: nem ér fel az atommal.

Atomnál is csak reméled. Sok a paraméter, nehéz kiszámolni (pl. optimális magasság mi, ahol robbantani kell). A szőnyegbombázásnál is ez a helyzet, egyszer-kétszer jól sikerült a háború elején, aztán a végéig számolták, hogy hogyan "kell" úgy csinálni, hogy tényleg az egész város porig égjen. Drezdában már sikerült, egy-két japán városnál is.

Milyen konteó? Ez az egész szál onnan indult ki, hogy az amcsik ismerték az atom követezményeit, mégis rábaszták két városra. Ez nem konteó. Az nem eszkalálódás, ha az amcsik még többet gyártanak és megdobálják vele mondjuk a ruszkikat is?

Nem konteó, csak nem igaz. Szinte semmit sem tudtak a sugárbetegségről. Egyáltalán nem látták át a különbséget egy város porig bombázása és porig atombombázása között. Ez nyilván nem menti fel őket. Az eszkaláció pedig az, amikor valaki ledob egy bombát, egy másik válaszol, és a végére mások is kapnak belőle, nem csak a két eredeti résztvevő, vagy jön a nukleáris tél, vagy valami hasonló. Ha egy valakinek van bombája, akkor ez nem lehetséges. Az igen, hogy az oroszokra is dobnak egyet (párat), de az sem következett be (pedig akkor sokkal hamarabb utazhattunk volna nyugatra, meg megúsztuk volna Rákosit és Kádárt).

Csakhogy ez minden, csak nem nyilvánvaló. Ez a te axiomatikus ex-katedra kijelentésed, amit elvársz, hogy elhiggyen a vitapartner (aki közben eddig már vagy tucat cáfolatot linkelt, hogy mennyire hazug a nyugati média).

Azért a tucat az elég kevés, nem? Ha most belenézel mondjuk ugyanezen évtizedek Szabad Népjébe, akkor abban minden nap volt valami az épülő szocializmus nagy országáról, és abból egy sem volt igaz. Ez ment 50 éven át, 50 * 365 = 18250 (és feltételeztem, hogy szökőnapon igazat mondtak ;) ). Ehhez képest a néhány tucat, az lófing. Ráadásul te állítottad, hogy az egyik kutya, másik eb, nem én. Én csak azt mondtam, hogy ehhez ez kurvára kevés bizonyíték.

De ez megint hogy jön ide? Mikor érted meg végre, hogy attól, hogy az oroszokra mutogatsz, még nem igazolod a másik oldalt. Egy bizonyított ruszki kamu nem negligál egy bizonyított nyugati kamut. Egy érv az oroszok szavahihetősége ellen nem érv a nyugat szavahihetősége mellett. Ez nem csak kettős mérce és hiperprimitív egybites érvelés, de irdatlan logikai bukfenc is. Onnan lehet tudni, hogy az egyik oldal igazat mond, hogy a másik hazudik? A kettőnek nincs köze egymáshoz. Egyik kutya, másik eb.

De akkor min megy a vita? Mert ha csak azt kell megítélnünk, hogy most az oroszok támadták-e meg az ukránokat, vagy fordítva, akkor felőlem mondhatjuk, hogy egyik kutya, másik eb, de most pont az ukránoknak van igazuk, úgyhogy ebben a konfliktusban minden civilizált embernek az ő oldalukon van a helye. Aztán majd máskor békésen megvitatjuk a sajtó ügyeit egy sör mellett. Ez OK? (Az egész ki mennyit kamuzik kérdés nem csak azért volt nekünk fontos, hogy most épp kinek higgyünk?)