Nem tudom. Amikor magadról írsz és a vásárlásaidról, azok a szememben mind mulandó fogyóeszközök, még ha egyike-másika tartós fogyasztási cikknek is álcázza magát.
Ez persze lehet csak az én szememben az, mert én pl. egy ingatlanban is a tégla és a telek értékét nézem, a többi a lakó igénye a szememben. Ha az ár ennek epszilon sugarú környezetében van, akkor tudom jó vételt csinálok és jó eséllyel megveszem akkor is, ha semmi szükségem rá. Ipari ingatlannál sem tudok mást elképzelni, mint a közvetlen hasznosítást. Hiába mondják mások jó üzlet és egyre többet fog érni. Ekkor -kérdezem én-, minek köszönhető, hogy a világ tele van elhagyott ipari ingatlanokkal? Azt gondolom, hogy a fogyasztásomban jóval kritikusabb vagyok, mint te. De! Téged is a top racionális emberek közé sorollak. Azt vélelmezem, hogy valami belső fájdalomra kenőcs a fogyasztásod. Olyan tárgyakat villantasz, amivel te magad kívánsz értékesebbé válni, az értékedet kifejezni. Szerintem neked erre nincs szükséged.
Saját benyomásomat írtam le, nem a diagnózist.