Szerintem kicsit fordítva lovon ülés esete forog fenn. A JPA-nál nem az a cél, hogy adatbázis jelenjen meg mint objektumgráf, hanem fordítva. Objektumokat mint perzisztens entitásokat (DDD szerint) tudjunk kezelni, nem foglalkozva azzal, hogy az alacsony rétegben lévő adatbázisban ez hogyan valósul meg valójában. Nem adatbázist építünk, ami fölé felhúzunk egy objektum-réteget, hanem van egy objektummodellünk, amely objektumok állapotát két programfutás között perzisztálni akarjuk. Strukturált adat perzisztenciára a relációs adatbázisok kéenfekvők, nosza, csináljuk.
Az öntökönlövés az volt, amikor ez a gondolat felborult, és mindenki elkezdett fordítva ülni a lovon, majd jött mindenféle kényelmetlen dolog, Criteria API, metamodel és társai. Amikor az adatbázis strukturális elemei (indexek, szekvenciák stb) elkezdtek megjelenni az objektumgráf absztrakciós szintjén, ott romlott ez el.