( hrgy84 | 2022. 05. 19., cs – 13:19 )

  1. Nem feltétlenül kell messzire járni dolgozni (a munkahely és a lakhely is szabadon megválasztható ebben az országban)

    Ez fasság. Ha nekem van egy családom, ahol a gyereknek van iskolája, a párodnak állása, esetleg van egy beteg szülő, akiről gondoskodni kell, akkor máris nem olyan egyszerű költözni. Nem mindenki gyökértelen, hogy holnap hopp és átköltözött máshova. Emberfüggő, hogy tud-e úgy költözni, ahogy a munkahely megkívánja. Ne magadból indulj ki, mert nem mindenki olyan mint te.
     

  2. Nem feltétlenül úszod meg az ingázást HO-ban 

    Ez is emberfüggő. Én pl a HO-ban dolgozok, akkor nulla ingázásom van, reggel felkelek, 9-kor leülök a gép elé, és dolgozok, kerek tíz métert ingázok (szoba-konyha-fürdő-szoba viszonylaton). De simán lehet az, hogy a párod viszi, vagy felváltva viszitek a gyereket iskolába, plusz, általában ha laksz valahol, akkor potenciálisan a környékre járatod a gyekeket oviba, iskolába, stb. nem 70 kilométerre.
     

Az a baj, hogy vagdalkozol, hajtod a magad igazát, ahelyett, hogy leülnél és gondolkodnál. 

De egyébként ez nagyon fel tud csűrni, amikor emberek úgy állnak neki, hogy "ha én meg tudom csinálni, akkor te is". Nem, nem tudom megcsinálni, én nem te vagyok, nekem más az életmódom, és nem feltétlenül tetszik a tied. 

De ettől függetlenül amúgy, a Mtk szerint is a munkahelyre való közlekedés vagy az onnan való távozás közben történt baleset munkahelyi balesetnek minősül. Ez azt implikálja, hogy ez része kellene, hogy legyen a munkaidőnek, hiszen az ember nem saját szórakozására utazgat, hanem azért, hogy a munkáját elvégezhesse.