( locsemege | 2022. 05. 15., v – 23:13 )

Ezen a cikken fortyogok egy ideje. Nagyon nem értek vele egyet.

Nálunk egyébként vegyes a dolog. Hardware-t fejlesztek, illetve firmware-t írok. Nekem programozáshoz csend kell, nem bírok figyelni, elmélyedni a problémában, ha beszélnek körülöttem, valaki bejön, kérdez, állandóan félbeszakít. Mire felgöngyölítem fejben, mi mit csinál, hogyan működik, az nem kevés idő, aztán valaki hozzám szól, s bárgyún vigyorgok rá, de nem túl őszintén. Otthon viszont átélem a kódot, sokkal kevesebb hibával találok ki jó dolgokat. Más az, amikor ezt már a gépen kipróbálnám, akkor ott kell lennem a fejlesztés alatt álló gép mellett, nézem, ahogy szuszog, fúj, a LED-eket, a hangokat fülelem, olvasom a logokat, nézem a mérési eredményeket. Ez meg nem menne otthon érthető okok miatt.

Nem tudom, emberünk mit ért fejlődés alatt, de otthon is éppen úgy utána tudok nézni valaminek, mint a munkahelyemen. Mennyiben helyfüggő? Mindkét helyen van internet elérés. Kezdő vállalkozás indításáról ír, de nem értem, miért. Lehet azt úgy is, hogy nem az első munkanaptól van HO, hanem belépés után fél évvel, amikor már eleget tanult a munkavállaló a cég dolgairól. Azt is írja ez a tag, hogy romlik az elvégzett munka minősége otthon. Miért, otthon elfelejtek C-ben programozni, vagy a csomóponti potenciálok módszerét felejtem el? Mi van ezzel az emberrel? Miért ír hülyeségeket? A tulajdonos tanít be? A tulajdonos CEO közgazdasági szakember, én meg mérnök vagyok, szóval ezt nem kellene erőltetni. Más az ő dolga és más az enyém.

azon gondolkodik, hogy az otthoni „nyolcórás” munkáját hogyan prezentálja a munkaadója felé nyolcórás munkának

Ez a legalja. Itt árulta el magát, hogy nem bízik a munkavállalóban, hanem fizetett ellenségként éli meg, aki mellett ostorral kell állni, s ha egy pillanatra nem nézik a tevékenységét, azonnal lógni fog. Egyrészt, ha ilyen a főnök, akkor az ember nyilván várja a stresszmentes pillanatot, és tényleg lógni fog, amikor nem nézik, mert minden más pillanatban elviselhetetlenül szűk a mozgástér, bizalmatlan a hangulat. Elég hamar mondanék fel ennél a figuránál.

Egyébként meg van a munka. Ha nem is sikerül pontosan behatárolni, mennyi idő alatt készül el, a nem várt zsákutcákat nem lehet jól felmérni, akkor is van mindenkinek realitásérzéke. Lehet érzékelni a haladást, lehet örülni a részeredményeknek. A munkavállaló nem navigálja magát abba a helyzetbe, hogy semmi eredmény sincs, a munkáltató meg látná, ha nincs eredmény. Meg azt is, ha van. És ehhez nem kell napi riport, meg olyan hülyeségek, amibe bele lehet írni, hogy a munkaidő egy részében írom a napi riportot, ami inproduktív, demoralizáló.

Aki ezt a cikket írta, véleményem szerint alkalmatlan vezetőnek, alkalmatlan arra, hogy emberekkel foglalkozzon. Rossz a beosztottainak, s rossz neki is, mert nem érti, miért olyan nagy nála a fluktuáció.