( Adamyno | 2022. 04. 21., cs – 14:06 )

Én azt tenném, hogy Zelenszkijt vigyék a zoroszok ha kell és a másik többmillió embert békén hagyják. Haltak már meg épp elegen érte és még sajnos fognak is. Tökmindegy mi az ország neve, de életben maradnak. Nézd meg mi történt az első bécsi döntés során. Azt akarták, hogy Magyarország háborút provokáljon Csehszlovákiával. Nem tettük meg, utána javasolták a Lengyel-Csehszlovák-Magyar triónak a tárgyalásos megoldást a területi viták rendezésére. Úgy ahogy működött, aztán megkértük a nagyhatalmakat, hogy hozzanak döntést. Megtették. Igazából mindenkinek fájt valamennyire. A szlovákoknak, nekünk, a németeknek és a lengyeleknek is, de még mindig jobb volt utána, mint előtte ha etnikai alapon vizsgáljuk. Márpedig az embereknek, a lakosságnak az volt a legjobb és ezt ki is nyilvánították. Ott egyedül a politikusoknak nem tetszett a döntés, mert szlovákia mezőgazdasági területeket veszített. (Ami egyébként eredetileg is MO része volt). De mégis sikerült békésen rendezni és ezt el is fogadtuk. Csak kár, hogy utána elgurult a gyógyszer Berlinben.

Hasonlóan itt is rendezni lehetett volna a vitát. Etnikai alapon. Nem feltétlenül területeket elcsatolni, de azért azt ne felejtsük el, hogy Ukrajna egy mesterséges állam a jelenlegi formájában. Sokféle nemzetség lakja, akik területileg is jól elhatárolhatóak és ez sajnos a fejlesztéseken is meglátszik. Az ukrán rész mindig előrébb való volt, mint mondjuk Kárpátalja. Csak azért tartják azt is, mert kell a mezőgazdasági terület, de az emberek csak útban vannak. Amikor a Donbaszban élesedett a helyzet, az ukránok hivatalosan a saját népüket lőtték (mivel nem ismerték el a referendum eredményét), akik kijelentették, hogy nem kívánnak többé oda tartozni. Bőven lett volna lehetőség tárgyalásos alapon lejátszani a dolgokat, de Mr. Z. nem kívánt tárgyalni. Pont ugyanazt csinálta, mint Tisza Úr a Csehszlovákok esetében, csak ott annyi volt a különbség, hogy bár ő leült tárgyalni, de minden létező javaslatot lesöpört.

Most, amikor már látszata van problémáknak, akkor úgy néz ki, hogy hajlandók tárgyalni, de igazából csak az időt húzzák és a nyugatra várnak, hogy majd a szankciók meg az ingyen fegyver megoldja a problémát. Nem fogja. A Krím lakosságának 90%-a orosz származású, a lakosok 98%-a orosz nyelven beszél. Nem is itt volt a probléma. A probléma a Donbaszban van. Az ott élők kb. 75-78%-a oroszul beszél. Tartottak egy népszavazást, hogy akarnak-e autonómiát. Akartak. Nem akartak kiszakadni Ukrajnából, csak autonómiát akartak. Itt kezdődtek a problémák. Normális, polgári emberi hangnemben és úton kinyilvánították az ott élők. Nem volt még semmiféle háború. Utána kezdődtek a gondok, mert az ukrán vezetés ezt is ellenezte foggal-körömmel. Elkezdték lőni a saját népüket. "Megszületett" az Angyalok sugárútja. Azoknak a gyermekeknek állít emléket, akiket agyonlőttek az ukránok. Nyilván kellett valaki, aki megvédi őket. Eleinte csak fegyvereket kaptak, később viszont be is vonult az orosz hadsereg. Kérésre. De ha ezt egy kicsit távolabbról nézed, akkor teljesen normális: oroszország a saját népét védi. Illetve védte.

Időközben bőven volt lehetőség tárgyalni, de az ukrán vezetés nem akart, mert ettől eltérő érdekeik vannak. Nyilvánvaló, hogy a térség destabilizálása a cél, ezért cserébe kapják a nyugati fegyvereket és ez mégjobban elősegíti a cél elérését. Ha a térségben megborul a béke, akkor látható mi történik: a normális élet megszűnik, akadoznak az iparágak, az energiaellátás, megszűnik a biztonságos jövőkép. Amíg itt folyik a harc, addig a britek, franciák, spanyolok, amcsik bőven elhúzzák a csíkot gazdaságilag és technológiailag is. Már most akkorák a károk, hogy minimum 10 év visszatérni az előző szintre. Volna lehetőség egyébként mérsékelni a gazdasági károkat is, csak valamiért nem igazán érdeke ez a jelenlegi EU-s vezetőknek. Kérdés a miért? Nem akarok összeesküvéselméleteket gyártani, de az biztos, hogy ha Zelenszkij nem lenne, most nem lenne ennyire paprikás a hangulat. Nem tudom honnan vették elő ezt a bohócot de ahogy elnézem ott az egész politikai paletta hasonló... ott nem politikusok hanem celebek vannak vezető pozíciókban.

Szóval igen. Meg lehetett volna oldani, de nem tették. Innen már nehéz, de még mindig jobb lett volna tartózkodni, mint beleavatkozni. Ha leteszik a fegyvert, még mindig életben maradhatnak és vége a rombolásnak. Ez az egész azon az egy emberen múlik. Magyar fejjel nehéz ebbe belelátni, de ha holnap Erdély autonómiát szavazna és ezért a románok megtámadnák őket, akkor Magyarország tétlenül nézze? Nyilván küldenénk nekik fegyvereket meg különböző segélyeket, aztán valószínűleg bemennénk segíteni lesz ami lesz alapon. És majd a szegény románoknak segítene akkor is a nyugat. Mindigis ők voltak a kis kedvencek. Ukrajna ezért is érthetetlen.

Mi 91 óta szándékozteunk az Unióhoz csatlakozni. 13 év alatt sikerült is. Nekik azonnal kell. Nem tagja a NATO-nak, mégis NATO tagállamok fegyvereket hordanak oda. Nem taja az Uniónak, mégis az én adófizetői pénzemet hordják oda uniós segítségként. Ki az Unió, hogy ezt megtegye? Nem egy gazdasági szervezet!? Világbíróságnak képzelik magukat. Mitől előrébbvaló egy ukrán érdeke egy oroszénál? Mitől jobb egy ukrán sebesült egy ukrajnai oroszénál? Ez a kettősmérce nagyon gáz. Mindkét fél egyformán számít. Eleve nem kellett volna körbevenni Oroszországot a NATO tagállamoknak. Nem is értem mi értelme ennek. Mitől rettegünk? Szinte alig van ország ami nem NATO tag. Ha Oroszország akarna, beléphetne a NATO-ba? Azt mondták, a NATO tárt karokkal vár mindenkit, aki csatlakozni szeretne. Biztos van arra valami, hogy mi történne ha két NATO tag támadná meg egymást. (Talán a Török-Görög konfliktus Ciprus miatt) Szóval elsősorba le kéne ülni egymással, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy nem az oroszok ne makartak tárgyalni. Tavaly ősszel attól zengett a sajtó amikor elkezdtek sorakozni az oroszok az ukrán határon, hogy Oroszország nem támadja meg Ukrajnát, a tárgyalás lehetősége adott. Végig adott volt. Egészen addig nem beszélt velók Ukrajna, amíg az oroszok be nem vonultak. Utána mindjárt leültek tárgyalni. Csak következetlenül. Húzzák az időt, várják a csodát. A népük meg szenvedi. Ez aztán az országvezetés. Lényegében gazdasági és katonai előnyöket várnak a saját népük szenvedése árán.