A példa, hasonlat, párhuzam arra jó, hogy az álláspontunkat érthetőbbé tegyük. Annak, aki meg akarja érteni, könnyebb dolga legyen.
Ha valaki nem akarja megérteni, sőt inkább cáfolni akar valamit, akkor a példában keres eltérő dolgokat és az alapján (is) próbál cáfolni. Lásd itt sem a demokratikus/diktatúra problémára reagált, amire hoztad a példát, hanem arra, hogy ez egyéni vagy közösségi kérdés.
Az egyébként egy teljesen más kérdés, hogy mi az, ami csak egyéni és mi az, ami már fokozottan közösségi is. Az alapproblémánál, a kajánál és a háborúnál is kétség kívül mind az egyént érintő kérdés. Az, hogy ez a közösségnek mennyire jó, mennyire nem, az más kérdés. Pl. a háborúnál, hiába szavaz a többség a háborúra, vélhetően majd mindenkinek rossz lesz, kivéve egy-két embert, akik meggazdagodnak rajta.
Pl. a kajánál, ha minden egyes alkalommal a többség szavazata számít, akkor a közösség többségének mindig jó (3 embernek), a kisebbségének meg mindig rossz (2 ember). Ha felváltva egyszer vegán, egyszer meg nem vegán van, akkor mindenkinek ugyanannyiszor jó, rossz. Ez a része egyéni kérdés. Akkor lesz pl. közösségi kérdés is, ha csak akkor ehetnek, ha mind ugyanazt eszik. Egy demokratikus társadalomban inkább a második megoldást kellene preferálni, a 4 évente diktatúrában meg az elsőt fogják.