Ennek megfelelően én szinte mindig középre húzok és szinte mindig vegyes elveket vallok.
Megcsináltam én is a tesztet. Úgy tűnik, nem vagyok szélsőséges semmilyen téren :) Amúgy a neoliberális címkét abszolút visszautasítom.
Ami a kovidot illeti, ha tényleg bizonyítottan tömegével ölné az embereket, akkor indokoltnak tartottam volna bizonyos korlátozásokat (a kényszeroltást semmilyen körülmények között sem, a testi integritáshoz való jog korlátozását egyszer engedi az ember és akkor onnantól kezdve nincs megállás a lejtőn), pl. az otthonba húzódást (...)
Most itt kényszerről beszélünk, igaz? Kijárási tilalom? Csalódtam benned :P
tartozások, hitelek, adóbefizetések elengedése is játszik
És mindezt miből pénzelnéd? Fizessenek a gazdagok? Pénznyomás?
Nem attól fog egy ember sokat érni, hogy sok pénze van.
Én ezzel egyetértek. De az emberben legyen tartás és gondoskodjon magáról. Emellett én biztos vagyok benne, hogy az állami/társadalmi gondviselés miatt ilyen hülye a nemzet. (Nem csak a magyar, de az is szvsz.) Itt ami szemben áll egymással, az a gondoskodás vs. személyes felelősség. A gyereket is úgy neveled, hogy egyre nagyobb szabadságot, de ezzel együtt egyre nagyobb felelősséget adsz neki. És egyre inkább viseli a döntései következményeit. Így válik felnőtté. De ez a társadalom nem tud felnőni, szerintem az állam szerepe miatt.
Számomra ez az individualista politika nem csak arról szól, hogy én mindent megtehessek. Szerintem csak így fejlődhet az emberiség. Mert jelenleg számomra úgy tűnik mintha már túl lennénk a csúcson.
Hogy, ha egy magáncég kezében van? Hogy vegye igénybe az utakat, vagy az egészségügyet az, akinek nincs pénze rá? Egyébként is ki fogja birtokolni ezeket?
Az egészségügyet simán privatizálnám. Pont olyan szolgáltatás, mint a már említett fodrászat. Biztosítás attól még lehetne. Az utakat énmiattam kezelje az állam. (A különbség ott van, hogy amíg az egészségügyben annyi szolgáltató lehet, amennyit a piac elbír, az utaknál a fizikai hely limitál; sajnos mégsem építhet 10 cég párhuzamos utat ugyanoda, tehát itt mindig monopólium lenne, a privát monopólium pedig nem jobb, mint az állami.)
Ezek olyan példák, ahol nem politikusról van szó, hanem ex, vagy leendő politikusról; nem döntéshozó személy.
Ezekkel a példákkal arra akartam rávilágítani, mennyire naiv elgondolás, hogy egyetetünk a jogászokkal és betiltjuk a korrupciót :P A korrupciós üzletek nem úgy működnek, mint a filmekben a drogügyletek. Hogy találkozik a két delegáció, aztán a beépített ember jelt ad és berontanak a zsaruk :)
- Nem kell, hogy emberünk politikai pályafutása alatt történjen kifizetés.
- Nem kell, hogy személyesen a politikus úrnak menjen a pénz.
- Nem is feltétlenül kell kifizetés, máshogyan is lehet kompromittálni embereket.
Tehát az államhatalom mindig eladó lesz.
De miből, könyörgöm? Nem érted a szociális háló fogalmát? Egy csóró 50 ropiból élő hogy fizesse ki a magánpraxisok borsos árait?
Biztosítás lehetne, az embereknek ritkán kell orvos.
A fegyvertartást leszámítva én nem tudnék hirtelen mondani semmit
Szólásszabadságot is ide tenném.
Nem tudok jobbat elképzelni, ugyanis az állam belőlünk áll. Én azt hiszem, hogy te az államot a mindenkori kormánnyal azonosítod, ami nem állja meg a helyét. A bármikori kormányt picsán lehet billenteni és megmutatni neki a legrövideb utat a devnullba, de az állam az más tészta.
A kormányt igen. A bürokráciát nehezebb. Nézd meg, a tudomány pápája Amerikában (Fauci) hány elnök alatt szolgált. Még Trump se tette lapátra valami miatt.
De mindegy, mert az új kormány is eladó lesz.