Kb. "kórokozó baktériumok", így, többes számban, ami külön nehezítés, vagy csak tévedés.
Mielőtt az úgynevezett asepticus sebkezelés részletkérdéseinek tárgyalásába fognánk, még egyszer ki kell emelnünk a tárgyalandó kérdés egy lényeges pontját. Ez Semmelweis és Lister tanainak viszonya az asepsis kérdéséhez. Kiemeltük már több Ízben, hogy e tanok lényege a sepsist okozó anyag megsemmisítése, mielőtt az a sebbel érintkezésbe jutott. Hogy Semmelweis ez anyagot bomlott állatszerves anyagnak, Lister, a sebfertőzési baktériumok fajait nem ismerve, általánosan csiroknak, germ-nek hívja: a dolog lényegére nézve teljesen közömbös. Minthogy ma senki, a ki csak kissé behatóbban foglalkozott a sebesülések bakteriológiájával, nem állíthatja, hogy még a leggondosabb eljárással is minden esetben sikerül teljes csirmentességet elérnünk: nem a csirmentességben, hanem az asepsisben, a seb zavartalan gyógyulásában kell látnunk a kérdés lényegét. Ennek elérésére törekedett Lister és Semmelweis, ugyanazon elv alapján, mint mi, az asepticus iskola tanítványai. Ezért kell Semmelweis és Lister rendszerét az asepticus rendszerek sorába számítanunk.
Ez az orvosi szóhasználat meg a korábbi jelentésből ered, ami: "A növénymagnak, vagy tőnek gyönge hajtása, mely szemmel látható eleme a növénynek." Forrás: Czuczor Gergely és Fogarasi János (1862): A magyar nyelv szótára. Első kötet. Pest. (Második rész: Befont–Dsunk.) 1021. o.
Manapság kicsit már másként mondjuk.