Ez egy Petőfi-díjas első mondat! ;)
Topicnyitónkkat mintha máshol is okítanák, de a megállapítások ott is hasonlók. Mindenesetre a TTL belső kapcsolására alapozni DC szinteket elég nagy bátorságra vall. Különösen egy olyan korszakban, amikor még egy ennél komolyabb gyártmányba is véletlenszerűen kerültek bele a Texas, Fairchild, szovjet, stb. áramkörök. Mert azok már nem egyformák, még a kapcsolást tekintve sem.
Akkoriban a SCART sem volt gyakori a tévén, a modulátoros megoldás meg eleve rosszabb minőségű képet eredményezett. Persze ettől még korrekt módön össze lehetne adni a kompozit jel elemeit.
Az én monitorom is egy átberhelt Junoszty volt. Ha lekapcsoltam a villanyt, akkor a kép egy pillanatra függőlegesen 0 méretűvé zsugorodott. Az ex-orionos kolléga a kapcsolási rajzra pillantva csak ennyit mondott: Lehet két tranzisztorból szinkronleválasztót építeni, de nem így. ;)
Beleástam magam a témába: Építettem egy TBA950 szinkron áramkört ÉS hozzáraktam egy Pilips színestévé szinkron és video végfok áramkörét. A végeredmény brutális lett. Tévé vételnél a kép még nem is látszott, de már állt! :-D Persze a kép minősége is javult. Amikor rövid időre a kezembe került egy Homelab - talán 2-es - tökéletes képe volt.
Visszakanyarodva a topicra: "azért kell a kondenzátor, mert a monitor bemenetén levő ellenállás elhúzza a DC szintet"
Ez az áramkör legnagyobb hibája. Ki kellene egészíteni egy olyan kimeneti fokozattal, ami képes meghajtani az 1V DC videojellel a 75 Ω-os szabványos lezárást. Az áramkör bemenetén némi számolgatással össze lehetne adogatni a komponenseket, és rögtön előállna a csoda.