Gondolkodtam már Kóbor halálánál is, hogy leírjam, bár akkor még kicsit másképp fogalmaztam volna. Más volt még a helyzet.
Borzasztó és elkeserítő. Nemcsak Szilveszter, vagy - ha szóba hoztam - Kóbor János halála, hanem ami túlmutat rajtuk, amire rámutatnak.
Bár többször olvastam már, sok helyen, de számomra azt hiszem most van az a pillanat, amikor át is érzem. A világ eljutott oda, hogy az igazság, mint olyan, tényleg megszűnt létezni.
Vallások vannak. Vagy ha úgy tetszik tenant-ok, compartmentek a mátrixban. Te is benne vagy, Én is, és Ők is benne voltak valamelyikben. Én nem abban, amiben ők ketten voltak, és az én vallásom logikája azt diktálja, hogy lenézzem, Darwin-díjasozzam, de leginkább: ne értsem meg őket!
Most mégsem teszek így, nem ítélem el őket.
Nem tudom megválaszthatod-e hogy az elején melyik mátrixba kerülsz. Lehet, hogy csak random sorsolás. Taníttatásod, ismerőseid, facebook csoport tagságod, stb. kölcsönhatásai valami Turing-mintát alakítanak ki körülötted, aminek vagy a piros vagy kék színnel kitöltött oldalára kerülsz, anélkül, hogy érdemben befolyásolni tudnád. És ha egyszer belekerültél, oldalt többet nem változtathatsz. Bármit is láss a világból, annak - mintegy beépített tűzfalon át - csak azt a részét láthatod, ami a te oldalad verzióját támasztja alá. Ha nincs ilyen, akkor az bizonyára csak a másik oldal által kreált átverés. Nincsenek tények. Nincs egy világ. Nem ugyanazt a műsort nézzük.
Korábban még úgy fogalmaztam volna: Kóbor János egy mém áldozata lett. Egy emberi agyakban replikálódó entitásé, amely a természet valamely véletlenszerűségéből kifolyólag szimbiózisba lépett egy emberi sejtekben replikálódó másik entitással. Vagy, ha úgy nézzük, a kétféle mátrixból az egyikbe kerülteknek rosszabbak a túlélési esélyei.
Mára a helyzet megváltozott. A két oldal kiegyenlítődött. Akár megkaptad az oltásodat, akár nem. Akár hiszel az oltásokban, akár tagadod. Továbbra is ütjük-vágjuk egymást, szóban. Vannak a világban sokan akik fizikailag is. Pedig már lassan nincs is különbség a két oldal túlélési esélyei között, de ez mégis megmaradt. Közben az emberek pedig halnak. Olyanok is, mint Szilveszter, olyanok is mint János. Olyanok is, mint az anyuka a hírekben, aki most 3 kisgyereket hagyott maga után...
Nyugodjanak békében, ők már nem látják mivé lett a világ.