Én is azt javasoltam, hogy de. Nem nagyon látom értelmét, hogy a .bashrc-ből egy másik script kiszedi a változót, minden mást ignorál, majd felhasználja, miközben a .bashrc-ben úgy tűnik, semmire sincs használva, felesleges, ezért előbb-utóbb valaki úgyis törli majd az egyszerűsítés jegyében. Szóval a nyakatekert megoldás olvashatatlan, félreérthető kódot eredményez. Ki gondolná, hogy van egy ebben a scriptben nem használt változó értékadás, de az mégis kell, mert valaki elolvassa ezt a scriptet? További probléma, hogy mi van, ha feltételesen adok neki értéket, vagy a sor el van törve a sorvégi LF escape-elésével, és a következő fizikai sorban folytatódik.