( BehringerZoltan | 2022. 01. 22., szo – 06:46 )

Nem a teste akadályozza a megértésben hanem a tudata. Az roncsolódott olyan mértékben h nem rekonstruálható az eredeti állapot. 
Némileg paradox módon maguk az érzelmek is alkalmasak arra, hogy irányba állítsák az embert valamelyest. Csak utána azzal van terhelve, hogy meg kell értenie ami először segítette attól később meg kell szabadulnia. pl a művészetek igen jelentős mértékben az érzelmeken keresztül hatnak. És a művészet azért magasrendű dolog. Persze nem ilyen Alföldi-féle elfajzásra gondolok - az nem az. Színházat amúgy sem szeretem. De pl. náci esztétikának rajongója vagyok.  

Szal sok minden lehet ami irányba tudja állítani az embert: művészet, vallás, lelki gyakorlatok, meditáció, révület stb. De ezek csak mankók, eszközök. És a veszélyük, h annyira érdekesek lehetnek önmagukban, h az ember végül lehorgonyoz náluk és nem tud elszakadni. pl a művész teljesen átadja magát a művészetnek. A harcművészeteket meg szokás nyakonönteni konyhafilozófiával meg keleti misztikummal. Kassai lovasíjász pl. egyenesen azt mondta, hogy sokaknak el kéne venni a száját, mert h az az igaz "mester" aki már letett valamit az asztalra.  Hát nem tudom akkor pl Jézusból mi maradt volna ha elveszik a száját? Mi az amit ő letett az asztalra? Ugye semmit! Ő "csak" beszélt. De én már ettől a szóösszetételtől is rosszul vagyok h "harcművészet". Borzalom. Azt tudja valaki h harcművészetben mi az ami a mű maga? EZ a Kassai is azt hiszi, hogy a gyakorlat, meg a praxis az amit le kell tenni az asztalra ahhoz h elérje a bölcseletet. Nem érti, h a realizáció nem az előfeltétele, hanem a [lehetséges, de nem szükséges] következménye a bölcseletnek. Azzal h létrehozott egy lovasíjász hálózatot a világban még nem megkülönböztethető egy gyorsétteremlánc szervezőjétől. Máshol keresi a lényeget, nem ott, ahol az van. De legalább keresi látszólag. Ettől szimpatikus.